Közzétették azoknak a papoknak és diakónusoknak az adatait, akiket bűnösnek találtak a gyermekek és serdülők elleni szexuális visszaélésekben 1941-2020-ig vizsgált esetekben.
Hónap: 2021 március
Szexuális bántalmazás és a Katolikus Egyház
Nézzünk szembe higgadtan és tárgyilagosan a témával!
Gyakran előkerülő téma a gyermekvédelem egyházi vonatkozása, de sok félreértés és tisztázatlanság teszi nehézzé a higgadt szembenézést és a nyugodt párbeszédet. Ferenc pápa következetesen arra szólít fel, hogy felismerve felelősségünket a kiszolgáltatott gyermekek irányába, nézzünk szembe ezzel a jelenséggel, és tegyünk azért, hogy valóban biztonságot adjunk a gyermekeknek.
A gyermekvédelem ma fontos, de elkoptatott fogalom, amely alatt mindenki mást ért. Vannak, akiknek csak az állami intézmények jutnak eszébe, amelyekben a családjukból kiemelt gyermekeket látják el; a másik véglet, amikor kizárólag az egyházi személyek által elkövetett szexuális bántalmazások kapcsolódnak a gyermekvédelem fogalmához. Pedig a gyermekvédelem valójában proaktív megközelítéssel nyeri el valódi értelmét: nemcsak a gyermekeket ért sérelmek orvoslása a cél, hanem a megelőzés és az egészséges fejlődéshez szükséges tényezők minél szélesebb körének biztosítása is.
Életkortól függő módon, de minden gyermek igényli a biztonságot, hiszen keresi az útját a szoros kötődéstől az önállóság irányába. Másra van szüksége egy totyogónak ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és másra egy kamasznak ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön. Azok a tényezők is nagyon változatosak, amelyek ezt az egészséges fejlődést veszélyeztetik és sérülést okoznak. Ez azt jelenti, hogy sokféle bántalmazási formát azonosíthatunk.
Rudan Mária 2020. október 13.-i cikke a Képmás oldalán olvasható.
Gyermekvédelmi logónk jelentése
A gyermekvédelmi tevékenység logója stílusában illeszkedik az MSZKI (Magyar Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája) és annak irodai tevékenységterület logójához, azért hogy láttassuk: a projektünknek a szerzetesi iroda biztosítja a kereteket. Ezért van rajta három gyertya egy keretbe foglalva (vö. szerzetesek.hu)
Egyedi jellemzőiben tükrözi az Emberi Méltóság Projekt szemléleti sajátosságait.
Gyertyák: A gyertyák szorosan egymás mellett állnak, a jobb oldali, magasabb lángú gyertya szimbolizálja azokat a felnőtt személyeket, akik intézményi keretek között életekért – gyermekekért, munkatársakért felelnek. A rájuk bízottak a balról elhelyezkedő, kisebb lángú gyertyák. Ezek elhelyezkedése, illetve lángjuk kisebb mérete a kapcsolat alá-fölérendeltségére mutatnak rá, az ő kiszolgáltatottságukat jelzik. A szerzetesi közösségekben és intézményekben is megjelenik az alá-fölé rendeltség, a hatalmi helyzetben lévők pedig nagyobb lánggal, nagyobb felelősséggel vannak jelen – minden helyzetben a felnőtt, a vezető nagyobb felelősséget visel a másik fél méltóságának védelmében.
Pajzs: A pajzs szimbolizálja egyfelől a küldetésünket, hogy a gyermekek, illetve a kiszolgáltatott emberek számára egy biztonságos, védelmet nyújtó rendszert, közeget építsünk, így védelmezve őket. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy saját közösségeinken és intézményeinken belüli biztonságra fókuszálunk, hogy olyan közeget – lelki és fizikai értelemben – teremtsünk, ahol minden érintett egyaránt biztonságban és szabadságban érezheti magát.
Nyitott körvonal: Szemléletünk nyitott, párbeszédre kész és szeretnénk is erősíteni a párbeszédet az emberi méltóság témájában a társadalmon és az egyházon belül. Tevékenységeinkben nyitottak vagyunk az együttműködésre és törekszünk az átláthatóságra.
Török Csaba:
Figyelmet érdemlő csábítás
„A hatalom feltétlensége (amely a „szentség” sajátos egyházi felfogásán alapul) és gyakorlásának átláthatatlansága, kontrollnélkülisége együttesen nagyon veszedelmes légkört szül. A gyermekekkel szemben elkövetett visszaélések botrányai (amelyek az érzelmi-pszichés bántalmazástól a pedofília minősített eseteiig terjedhetnek) jól megvilágították, hogy egy ilyen rendszerben nem egyszerűen torzító hatások lépnek fel, de a legmegbocsáthatatlanabb bűnök is burjánzhatnak. Az áldozat nemcsak az életkora, de a közeg miatt is védekezésre képtelen. A bűnelkövető pedig – a sokszorosan átláthatatlan és tisztázatlan, a kellő ellensúlyokat és kontrollt nélkülöző rendszer visszásságait kihasználva – sokszor évtizedeken át folytathatja ártalmas machinációit. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ezek az esetek jelentik a kizárólagos problémát. Ez csupán a jéghegy csúcsa, ami rámutat, hogy a más emberi közegekben is jelentkező deviancia meg tud bújni a számára kedvező közegben. Csakhogy más, felnőtteket is érintő abúzusokkal szintén számolnunk kell – a tekintélyszemély helyzettel való visszaélésével (mint például egy korábban sokak által csodált rendalapító esetében), a lelkivezetés bűnös célokra való felhasználásával (amint erre például az egyik közismert lelkiségi mozgalom alapítójával kapcsolatban fény derült). Sőt fellép még a klerikusok elleni visszaélések megannyi botránya is (mint például a bíborosi címétől, papi státuszától végül megfosztott washingtoni nyugalmazott érsek története mutatja). Ha ennyi különböző életkorban, egyházi státuszban, hívő közösségen belüli viszonyban találkozunk a hatalmi visszaéléssel, az ahhoz rendkívül gyakran kapcsolódó szexuális bűnökkel, akkor joggal vethetjük fel a kérdést, vajon nem rendszerszintű problémával állunk-e szemben. (Amelynek egyébiránt kialakultak a rendszerszintű félrekezelési módozatai is.) Nincs itt az ideje, hogy megkezdődjön egy szisztematikus és elmélyült reflexió az egyházon belüli hatalmi torzulásokról?”