Fogalomtár

Az emberi méltóság mindazon értékek összességét jelöli, amelyek az embernek és csakis az embernek, mégpedig minden egyes embernek, származásától, fejlettségi szintjétől, műveltségétől, tulajdonától stb. függetlenül a sajátjai. Az emberi méltóság az a megbecsülés és tisztelet, mely minden egyes embernek kijár személy volta miatt. A zsidó-keresztény értelmezés szerint a méltóságunk alapja az, hogy az ember teremtettsége révén Isten képmása. Ezentúl Isten az embert értelemmel és szabadsággal ruházta föl, s Jézus Krisztus által megváltotta, kegyelembe öltöztette és örök életre hívta. Ez elegendő ok arra, hogy minden embert egyenlő tiszteletben részesítsünk. „A gyermekről való gondoskodás tehát már születése előtt, fogantatása első pillanatától kezdve, s a gyermek- és ifjúkoron végig az emberek közötti kapcsolat alapvető megmutatkozása. Éppen ezért a harmadik évezred küszöbén mi jobbat lehetne kívánni az összes nemzeteknek, minden embernek és a világ valamennyi gyermekének, mint azt a szebb jövendőt, amikor majd teljesen megvalósul az ember jogainak tiszteletben tartása?” (II. János Pál pápa: Familiaris Consortio, 26.)

A gyermekek védelme proaktív megközelítésben mindazon tényezők biztosítása, amelyek a gyermekek egészséges fizikai, érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükségesek. Nem csupán a veszélyeztető tényezők elhárításáról van szó, nem csak a megtörtént sérelmek gyógyításáról, hanem az egész ember jogait és méltóságát biztosító közegről és tevékenységről. “Amikor az Egyház minden világra jött gyermek gondozásával törődik, illetve sürgeti ezt, egyik alapvető feladatát teljesíti; arra rendeltetett ugyanis, hogy történelme folyamán bemutassa és megismételje az Úr Krisztus példáját és parancsát, aki a kicsinyeket Isten Országának középpontjába állította. »Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mert ilyeneké az Isten Országa.«” (II. János Pál pápa: Familiaris Consortio, 26.)

Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. (PTK. 2:10. §)

Vos estis lux mundi: „kiskorú”: mindenki, aki a 18. életévét még nem töltötte be vagy a törvény erejénél fogva a kiskorúval egyenlő elbánás alá esik.

Olyan 18. életévét betöltött személy, aki mentális vagy egyéb (kor, életkori szakasz, betegség, stb.) kiszolgáltatottság, sérülékenység miatt közösségi ellátásra szorul, és nem képes magát megvédeni az akarva vagy akaratlanul elkövetett károkozásokkal szemben.

Vos estis lux mundi: „kiszolgáltatott személy”: az a személy, aki beteg, fizikailag vagy pszichésen korlátozott, vagy személyes szabadságától meg van fosztva, ami által ténylegesen akár alkalmilag, a felfogás és az akarás képességében, de legalábbis a sérelem elleni ellenállás képességében korlátozott.

A magyar gyermekvédelem rendszerét meghatározó 1997/XXXI. Gyermekvédelmi törvény (továbbiakban Gyvt.) rögzíti a gyermekek jogait, és ezek között az 6. § 5. pontjában ez áll: „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más, kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.” A törvény által használt fogalmi kategorizálás szerint a bántalmazás a veszélyeztetettség gyűjtőfogalom része. A veszélyeztetettség olyan – a gyermek vagy más személy által tanúsított – magatartás, mulasztás vagy körülmény által kiváltott állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza (Gyvt. 5. §) Veszélyeztetés tehát jelenti az alapvető fizikai és/vagy lelki szükségletek elhanyagolását és/vagy a gyermek fizikai, érzelmi, szexuális vagy egyéb bántalmazását (abúzus).

A veszélyeztetettség forrása lehet:

• a család
• a gyermek maga
• külső személy (felnőtt vagy gyermek)
• intézmény (iskola, gyermekvédelmi, sport, stb.)
• rendszerabúzus

A gyermekbántalmazás fogalmával kapcsolatban az ENSZ 1989-as Gyermekjogi Egyezményét tekintjük kiindulási alapnak, amely nem tartalmaz definíciószerű meghatározást, rögzíti azonban, hogy a gyermeknek joga van az erőszak minden formájával szembeni védelemre (19. cikkely). Ide értendő az erőszak minden formája, fizikai és lelki durvaság, az elhanyagolás, rossz bánásmód, kizsákmányolás. A Gyermekjogi Egyezmény tehát a lehető legszélesebben értelmezi a bántalmazás fogalmát, és így szeretné biztosítani a gyermekek minél nagyobb biztonságát.

A WHO (World Health Organization) definíciója így szól: „A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.”

Bántalmazás, ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek (vagy sérülékeny felnőttnek), vagy, ha a gyermek vagy sérülékeny felnőtt sérelmére elkövetett cselekményt – noha tud róla, vagy szemtanúja – nem akadályozza meg, illetve nem jelenti. A gyermeket bántalmazás érheti családon belül, illetve családon kívül.

A bántalmazás több szempontból is csoportosítható:

Családon belüli erőszak: Ha valaki a hozzátartozója biztonságát, testi-lelki épségét veszélyezteti vagy károsítja, önrendelkezésében vagy szexuális önrendelkezésében korlátozza, testi erőszakot követ el vagy annak elkövetésével fenyeget, illetve e személy tulajdontárgyait szándékosan tönkreteszi, s ezzel elviselhetetlenné teszi az áldozat számára az együttélést.
Családon kívüli abúzus: Történhet intézményben, szakember, nevelő, gondozó által, de maga az ellátó-rendszer is lehet bántalmazó, elhanyagoló.

Egy gyermek érzelmeivel való tartós visszaélés, amely a gyermek érzelmi fejlődésére súlyos és tartósan káros hatást gyakorol. Ide tartozik a gyermekekben az értéktelenség, a szeretetlenség, a nem kívántság és a hasznavehetetlenség érzésének keltése, amely alacsony önértékeléshez, az önelfogadás képtelenségéhez, kötődési nehézségekhez vezethet. Jelentheti az életkornak, vagy a fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztását a gyermekkel szemben (pl. a szobatisztaság idő előtti erőltetése, a képességekhez nem igazodó iskolai követelmények). Ide tartozik a gyermekekben állandó félelemérzet, vagy szorongás keltése, megszégyenítés, állandó kritizálás, az érzelmi zsarolás, a gyermek kihasználása. Az érzelmi bántalmazás súlyos formája az olyan élethelyzet, amelyben a gyermek szem- és fültanúja más, igen gyakran édesanyja, bántalmazásának. Az érzelmi abúzus a gyermekkel szembeni rossz bánásmód minden formájában megtalálható, de külön is felléphet.

Jelenthet ütést, rúgást, lekötözést, bezárást, rángatást, rázást, el vagy ledobást, gondatlan leejtést, mérgezést, megégetést, leforrázást, vízbe fojtást, fojtogatást, és a gyermeknek más módon történő fizikai sérülés okozását. Számos országban ide sorolják a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetést is (gyermekülés hiánya, ittas vezetés, kivilágítatlan kerékpár stb.).

A Vos estis lux mundi című apostoli levél szerint
„1. a) [A gyermekek szexuális bántalmazása]… bűncselekmények a hatodik parancs ellen, mégpedig

1. valakinek erőszak vagy fenyegetés, illetve tekintéllyel való visszaélés által arra kényszerítése, hogy szexuális cselekményt hajtson végre vagy szenvedjen el;
2. szexuális cselekmény végrehajtása kiskorúval vagy kiszolgáltatott személlyel;
3. gyermekpornográfiát tartalmazó anyag előállítása, felajánlása, forgalmazása vagy birtoklása, akár telekommunikációs és informatikai úton, csakúgy, mint kiskorú vagy kiszolgáltatott személy pornográf bemutatásban való részvételre csábítása vagy rábírása.

b) azon cselekvésmódok, amelyek a 6. cikkelyben megnevezett személyek által megvalósulnak, legyenek akár cselekvések vagy mulasztások, azzal a céllal, hogy az 1. §. a) pontjában megjelölt bűncselekmények ügyében a klerikus vagy a szerzetes elleni civil vagy az egyházjogi, közigazgatási vagy büntetőjogi vizsgálatokat befolyásolják vagy kijátsszák.
c) „gyermekpornográf anyag”: kiskorú személy bármely ábrázolása, függetlenül az eszköztől, amelyet felhasználtak a kifejezett szexuális cselekvés során, legyen az valós vagy szimulált, vagy kiskorúak nemi szerveinek ábrázolása túlnyomórészt szexuális célból.” (Forrás: Magyar Katolikus Egyház | Vos estis lux mundi)

A gyermekek elleni szexuális abúzus több szexuális töltetű tevékenységet is jelenthet, mint pl.

• Exhibicionizmus: egy felnőtt felfedi nemi szervét egy gyermek előtt. Családon belül más és más lehet a normarendszer, ezért akkor tekintik erőszakos cselekedetnek, mikor a felnőtt és a gyermek nem állnak rokonságban egymással.
• Voyerizmus: egy felnőtt megfigyeli a gyermeket vetkőzés, fürdés vagy vécézés közben. A helyzet szexuálisan erőszakosnak minősül, mikor a megfigyelés célja a felnőtt szexuális kielégítése.
• Csókolózás: a felnőtt hosszú vagy intim csókokat ad a gyermek szájára, esetleg úgy, hogy nyelvét annak szájába dugja. A családi normák itt is különbözhetnek, ezért különösen meg kell vizsgálni az erőszakosság eldöntésénél, hogy mennyi ideig tartott a csók, és mit érzett közben a gyermek.
• Simogatás: az elkövető megérinti, simogatja vagy dörzsöli a gyermek nemi szervét, vagy melleit, illetve a gyermeket hasonló érintésre bírja a saját testén. Más testrész simogatása is erőszakosnak minősülhet, ha annak célja, hogy olyan helyzetbe hozza a gyereket, mely tényleges szexuális tevékenységhez vezet.
• Fellatio vagy cunnilingus: a felnőtt orális-genitális kapcsolatra kényszeríti a gyermeket.
• Vaginális vagy anális aktus: a felnőtt ujjal, péniszével, vagy valamilyen tárggyal behatol a gyermek hüvelyébe vagy végbélnyílásába.
• Pornográfia: képek, film, vagy videofilm segítségével szexuális aktusokat jelenítenek meg, azokat gyermeknek mutatják be, vagy magukról a gyermekekről készül a pornográf anyag.

Méhmagzatot károsító magatartás
Ha a várandós életmódjával magzata egészségét veszélyezteti. Ez elsősorban a terhesség alatti drog és alkoholfogyasztást, a mértéktelen dohányzást, a prostitúciót jelenti. A várandós bántalmazása, a nem gondozott, titkolt terhesség is árthat a méhmagzatnak.

Alkohol és drog abúzus
Szülők vagy gondviselők alkohol és drogfogyasztásának olyan következményei lehetnek, amelyek a gyermekre veszélyt jelentenek. Ilyenkor vizsgálni és mérlegelni kell, hogy az alkohollal, droggal való visszaélés ellenére a szülő képes-e megfelelő módon gondozási, felügyeleti és nevelési feladatainak ellátására, vagy a függőség ezt lehetetlenné teszi.

Kortárs bántalmazás (bullying)
Ezekben az esetekben egy gyermeket egy másik gyermek, vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl, ismételten, fizikailag, illetve lelkileg bántalmaz, vagy szexuálisan molesztál. A probléma kezelésénél igen fontos, hogy az áldozat és az elkövető egyaránt kapjon megfelelő segítséget. A felnőtt elkövetők vizsgálata azt mutatja, hogy sokan gyermek, vagy serdülőkorukban bántalmazók, vagy maguk is abúzus áldozatai voltak.

Online bántalmazás
Ebbe a körbe tartozik minden olyan online tevékenység vagy tartalom, amely következtében a gyermek nem érezheti magát biztonságban az interneten. Az internetes zaklatás során általában érvényesül a zaklatás három feltétele: erős, negatív tartalmat közvetít a bántalmazó a bántalmazottnak, rendszeresen ismétli a tevékenységet, és valamilyen típusú erőfölényét, hatalmát érezteti a bántalmazottal szemben. Az online bántalmazás következményei hasonlóan súlyosak lehetnek az érzelmi bántalmazáshoz.

Rendszer abúzus (másodlagos viktimizáció)
Ha a gyermekek védelmére létrehozott és működtetett rendszer diszfunkcionálisan működik, ezzel hozzájárul a bántalmazás késedelmes elhárításához, vagy be nem avatkozásával a folyamatos viktimizációhoz, károsodáshoz. Ebbe a körbe tartozik a gyermek tájékoztatásához és véleménynyilvánításhoz fűződő jogainak figyelmen kívül hagyása vagy megtagadása, a szülőktől való indokolatlan elválasztás, pl. az indokolatlan kórházba utalás. Az egészségügyi ellátás keretében is traumatizálódhat a gyermek, a szükségtelen, vagy nem körültekintő orvosi vizsgálatok eredményeként, valamint a szülők tájékoztatásának, ill. felvilágosításának elmulasztása, vagy megtagadása esetén. Ide sorolható a nyomozási, jogi eljárás során a szükségtelen számú és nem megfelelő formájú kihallgatás, kikérdezés, vizsgálat, vagy ha a vizsgálatot nem megfelelően felkészült szakember végzi, illetve, ha az eljárás indokolatlanul elhúzódik. Jelenleg általános társadalmi problémának számít a médiaerőszak, mely igen káros hatással van a gyermekekre.

Kifejezetten az erőszakkal és nem az erőszak helyzetben lévő emberekkel (akár elkövetőkkel) szembeni zéró tolerancia. Tehát zéró tolerancia a fizikai bántalmazással, az érzelmi bántalmazással, az elhanyagolással / elhanyagoló bánásmóddal, a szexuális bántalmazással szemben.

„Magyarországon zéró tolerancia él a gyermekbántalmazás tekintetében, egy kiskorút tehát semmilyen formában nem lehet kitenni erőszaknak. Amennyiben ez az eshetőség felmerül, az azonnali hatósági intézkedést von maga után.” (Forrás: Pintér Ádám, Tóth Judit Nikoletta: A bántalmazott gyermekek – Gyermekjogok és gyermekbántalmazás, 853. oldal)

„Jelenleg a világ tizennégy országának jogrendje tilalmazza a gyermekek testi fenyítését, vallja a zéró tolerancia elvét. (Ausztria 1989; Belgium 2001; Ciprus 1994; Dánia 1997; Finnország 1983; Horvátország 1999; Izrael 2000; Lettország 1998; Magyarország 2005; Németország 2000; Norvégia, 1987; Skócia 2003; Svédország, 1979;). A gyermekek elleni erőszak, ezen belül a testi fenyítés kérdésének megközelítése, s ez által a szabályozás metódusa az egyes országokban eltérő. Azonban hangsúlyozni kell azt a fontos tényt, hogy a jog csak másodlagos eszköz a gyermekbántalmazások megelőzése vagy megakadályozása terén.” (Forrás: Dr. Katonáné dr. Pehr Erika: A gyermekbántalmazás nemzetközi megítélése, avagy hogyan fegyelmezzük gyermekeinket)