- Ha a jelzés a rendőrséghez érkezik, a rendelkezésükre álló információk alapján döntést hoznak arról, hogy saját hatáskörben indítanak-e nyomozást, hivatalból eljárást indítanak-e kiskorú veszélyeztetése miatt, vagy/és továbbítják a jelzést a gyámhivatal felé.
- Ha a jelzés a gyámhivatalhoz érkezik (közvetlenül vagy rendőrség által továbbítva), minden esetben felkérik a gyermekjóléti központot a jelzésben szereplő kiskorúval való kapcsolatfelvételre, környezettanulmány készítésére, pedagógiai/védőnői vélemények beszerzésére, a veszélyeztetettség mértékének megállapítására és az alapján javaslattételre valamely gyermekvédelmi intézkedés szükségességére vonatkozóan.
- Ha a jelzés a gyermekjóléti központhoz érkezik (közvetlenül vagy gyámhivatalon keresztül), a családsegítő 15 napon belül (súlyos esetben azonnal!) személyesen veszi fel a kapcsolatot a családdal a család otthonában, környezettanulmányt készít, beszerzi a gyermekkel (és testvéreivel) kapcsolatban álló szakemberek írásos véleményét a családra vonatkozóan. A beérkező vélemények és személyes tapasztalatai alapján döntést hoz a további gondozás szükségességéről.
- Amikor egy vadidegen ember becsönget egy családhoz azzal, hogy „gyermekjóléti szolgálat”, „jelzést kaptunk az Önök családjával kapcsolatban”, akkor az minden esetben – bármi is a jelzés tartalma – egyfajta tükör tartás a család elé, hogy „valami baj van”. Ha belegondolunk, ez azért az emberek többségében negatív reakciót vált ki, még akár egy baráti kapcsolatban is. A szülő ilyenkor azt éli meg, hogy megkérdőjelezték az ő szülői alkalmasságát, egy idegen bele akar szólni az ő életükbe, feljelentette őket egy rosszakaró stb. Tehát leggyakrabban – nem minden esetben – az ellenállás, indulatok és a tagadás az első reakció, a következő pedig a hibáztatás, felelősségáttolás, -tagadás. Olykor magát a gyermeket kérik számon, hogy „mit hazudgálsz az óvodában/iskolában…” Ez rendkívül érzékeny pillanat a családsegítő és a család kapcsolatában, mert erről a minusz pontról kell mély bizalmi kapcsolatot kialakítani, ami hol kevesebb, hol több ideig tart (egyes esetekben pedig sosem jön létre), de ez idő alatt a szülő számonkérheti nem csak a gyereket, hanem az iskolát, gyermekorvost, védőnőt, szomszédokat… bárkit, akiről feltételezheti, hogy jelzést tett. Idő, amíg az ember felismeri és belátja saját felelősségét – ha egyáltalán belátja -, vagy legalább elfogadja a szakember véleményét és segítségét.
Fontos ilyenkor – életkorának megfelelően – a gyermekkel is személyesen beszélni arról, hogy 1. ő nem tett semmi rosszat, 2. rendben van, hogy a szülei mérgesek, de ez nem neki szól. Ez akkor a leghatékonyabb, ha ez a beszélgetés a szülők jelenlétében történik.
- Amikor egy vadidegen ember becsönget egy családhoz azzal, hogy „gyermekjóléti szolgálat”, „jelzést kaptunk az Önök családjával kapcsolatban”, akkor az minden esetben – bármi is a jelzés tartalma – egyfajta tükör tartás a család elé, hogy „valami baj van”. Ha belegondolunk, ez azért az emberek többségében negatív reakciót vált ki, még akár egy baráti kapcsolatban is. A szülő ilyenkor azt éli meg, hogy megkérdőjelezték az ő szülői alkalmasságát, egy idegen bele akar szólni az ő életükbe, feljelentette őket egy rosszakaró stb. Tehát leggyakrabban – nem minden esetben – az ellenállás, indulatok és a tagadás az első reakció, a következő pedig a hibáztatás, felelősségáttolás, -tagadás. Olykor magát a gyermeket kérik számon, hogy „mit hazudgálsz az óvodában/iskolában…” Ez rendkívül érzékeny pillanat a családsegítő és a család kapcsolatában, mert erről a minusz pontról kell mély bizalmi kapcsolatot kialakítani, ami hol kevesebb, hol több ideig tart (egyes esetekben pedig sosem jön létre), de ez idő alatt a szülő számonkérheti nem csak a gyereket, hanem az iskolát, gyermekorvost, védőnőt, szomszédokat… bárkit, akiről feltételezheti, hogy jelzést tett. Idő, amíg az ember felismeri és belátja saját felelősségét – ha egyáltalán belátja -, vagy legalább elfogadja a szakember véleményét és segítségét.
Egy hasonlattal élve: ha egy seb be van gyulladva, az folyton fáj, kellemetlen, de együtt lehet vele élni, egy ideig. Ha azonban az orvos úgy dönt, hogy már külső beavatkozás szükséges, fel kell vágni a sebet, ami ijesztő és nagyon fájdalmas. De ez a tisztulás és a gyógyulás útja.
-
- Egy másik eset, amikor jogosnak tűnhet a kérdés, „nem lesz-e rosszabb a gyermeknek, ha jelzek?”, amikor egy jelzés nyomán azonnali kiemelésre kerül sor. Súlyos elhanyagolásra vagy bántalmazásra utaló jelzés esetén a gyermekjóléti szolgálat azonnal (1-2 órán belül) személyesen keresi fel a családot tartózkodási helyén. Ha a jelzés tartalma és/vagy a személyesen tapasztalt körülmények szükségessé teszik, azonnali intézkedést kezdeményeznek (azonnali kiemelés).
!!! Ritkán fordul elő, hogy a súlyos bántalmazásra és/vagy elhanyagolásra egyértelmű bizonyíték van, általában szakpszichológusi szakértői vizsgálat állapítja meg a bántalmazás tényét, mértékét, amely elkészülte több hónapot vesz igénybe. Erős gyanú és valószínűsíthetőség esetén azonban ezt nem lehet kivárni, mert a gyermek biztonsága az elsődleges, így konkrét bizonyíték nélkül is sor kerül az azonnali kiemelésre.
A magyar jogrend sajnos nem teszi lehetővé, hogy családon belüli súlyos bántalmazás esetén a bántalmazó kerüljön „kiemelésre”, de az elkövető dönthet úgy, hogy a gyermek családban maradása érdekében ő költözik el. Sajnos ezt azonban csak ritkán vállalják.
A jelzést tevő a rendelkezésére álló információk alapján olykor nem érti, értelmetlennek, túlzónak látja ezt az intézkedést, a gyermekjóléti szolgálat pedig a rá vonatkozó titoktartási kötelezettségre való tekintettel részletes tájékoztatást nem adhat. Ilyenkor érdemes személyes esetmegbeszélést kezdeményezni az illetékes családsegítővel, amely megbeszélés keretében lehetőség nyílhat a családban kialakult helyzet mélyebb megértésére, egyben a gyermek érdekében történő további közös szakmai munka kialakítására, megtervezésére. - Történhet olyan, hogy a család ténylegesen nem képes semmilyen belátásra, beismerésre, vagy éppen pontosan tudják, hogy a jelzett probléma valós, de kifelé azt a végletekig tagadják. Ilyen esetben valóban megtörténhet, hogy a gyermek rosszabb helyzetbe kerül, mint volt. Ez esetben a gyermeket négyszemközt (a feltételezett bántalmazó tudta nélkül) kell tájékoztatni arról – lehetőleg egy számára bizalmi embernek, vagy annak jelenlétében -, hogy hová fordulhat segítségért (pl. GyÁO, gyermekjóléti szolgálat, gyámhivatal…, és mindenek felett biztosítani arról, hogy nincs egyedül!!! (És legyen is így!)
- Egy másik eset, amikor jogosnak tűnhet a kérdés, „nem lesz-e rosszabb a gyermeknek, ha jelzek?”, amikor egy jelzés nyomán azonnali kiemelésre kerül sor. Súlyos elhanyagolásra vagy bántalmazásra utaló jelzés esetén a gyermekjóléti szolgálat azonnal (1-2 órán belül) személyesen keresi fel a családot tartózkodási helyén. Ha a jelzés tartalma és/vagy a személyesen tapasztalt körülmények szükségessé teszik, azonnali intézkedést kezdeményeznek (azonnali kiemelés).