„Mit fognak utána tenni velem?”

Talán úgy tűnhet, hogy a legrosszabb a jelzésben érintettek támadásainak elviselése, feljelentése, vagy a rendőrségi kihallgatásra, bírósági tárgyalásra járás. És ez valóban mind nehéz! Reális félelem. De aki gyermekekkel foglalkozik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy ez hozzátartozik a munkájához.
Az ennél is nehezebb azonban az, hogy a saját lelkünkben/szívünkben helyre tudjuk tenni, feldolgozni a történteket. Erre a vezetőknek kell érzékenyen reagálni és nagy hangsúlyt fektetni, lehetőséget biztosítani, nem csak egyéni, hanem munkaközösségi szinten is, iskola esetén pedig a diáktársakkal is szükséges közösen feldolgozni a történteket.