Az „állami” gyermekvédelemnek nem számít, hogy a jelzést tevő – vagy épp jelzés megtételét elmulasztó – intézmény állami, alapítványi vagy egyházi, vagy akár valamely külföldi intézmény általi fenntartású. (Érdekesség: 2016-ig léteztek egyházi fenntartású gyermekjóléti szolgálatok, melyek teljesen ugyanazt a feladatot látták el, mint az állami fenntartásúak. Vagyis nincs „állami” gyermekvédelem. Gyermekvédelem van.)
Minden jóérzésű embernek állampolgári kötelessége egy gyermek esetleges veszélyeztetése esetén megtenni a szükséges lépéseket a veszélyeztetettség megszüntetéséhez.
De ha jogilag nézzük a kérdést: A Gyvt. 17§ (1) bekezdése nevesíti a jelzőrendszeri tagokat, melyek között szerepel a köznevelési és szakképző intézmény, a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók (pl. családok átmeneti otthona, anyaotthon), egyházi jogi személyek.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézmények és személyek kötelesek
a) jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó szolgáltatónál.
Amennyiben tovább olvassuk ezt a jogszabályi részt, kiderül, hogy „az egyesületek, az alapítványok és az egyházi jogi személyek” kategóriába tartozó jelzőrendszeri tagokra nem vonatkozik a „fegyelmi felelősségre vonás” lehetősége jelzés elmulasztása esetén /(4) bekezdés/. Ez a jogszabály azonban félreértésre adhat okot, mert például egy köznevelést végző, egyházi fenntartású iskola esetében az egyház maga valóban nem számonkérhető a jelzés mulasztásáért (legalábbis a földi jogrend értelmében), de maga az iskola és annak vezetősége igen. Az azonban, hogy a jelzés mulasztásáért egy intézmény számon kérhető-e vagy sem, sokadlagos, nem lényegi kérdés, (különösen nem a gyermek szempontjából) amikor egy gyermek veszélyeztetettsége erősen vélelmezhető.
A gyermekveszélyeztetés megszűnése össztársadalmi, egyházi érdek és felelősség, az „állami” gyermekvédelmi rendszer pedig minden gyermek védelmére kiterjed, így az egyházi fenntartású intézményekbe járó gyermekekre is.