A magyar gyermekvédelem rendszerét meghatározó 1997/XXXI. Gyermekvédelmi törvény (továbbiakban Gyvt.) rögzíti a gyermekek jogait, és ezek között az 6. § 5. pontjában ez áll: „A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más, kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.” A törvény által használt fogalmi kategorizálás szerint a bántalmazás a veszélyeztetettség gyűjtőfogalom része. A veszélyeztetettség olyan – a gyermek vagy más személy által tanúsított – magatartás, mulasztás vagy körülmény által kiváltott állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza (Gyvt. 5. §) Veszélyeztetés tehát jelenti az alapvető fizikai és/vagy lelki szükségletek elhanyagolását és/vagy a gyermek fizikai, érzelmi, szexuális vagy egyéb bántalmazását (abúzus).
A veszélyeztetettség forrása lehet:
- a család
- a gyermek maga
- külső személy (felnőtt vagy gyermek)
- intézmény (iskola, gyermekvédelmi, sport, stb.)
- rendszerabúzus