A különböző szerzetesi fenntartású iskolákból érkező diákok 2022. május 11-én, második alkalommal vettek részt a diákműhelyen. Külön öröm volt számunkra, hogy egy kivétellel mindenki eljött a második alkalomra is. Úgy tűnik, érdemes ezzel foglalkozni.
Az alkalom fókuszában a bántalmazás állt. Nem könnyen emészthető témakör és nehéz róla interaktívan, sallangtól és közhelyektől mentes képzést tartani. Mi mégis belevágtuk ebbe a fába a fejszénket, talán jól is tettük.
A legutóbbi alkalom tanulságai alapján kezdtük ezt a második alkalmat. Beszámoltak a fiatalok, hol és hogyan kamatoztatták frissen szerzett tudásukat a gyermekek jogairól. Legtöbben arról számoltak be, hogy tudatosabbak lettek, jobban feltűnnek számukra az esetek, de még ritka, hogy konkrét lépéseket is tenni tudnak vagy mernek. Ezt követően a Kóristák című filmről beszélgettünk velük, melynek megnézésére és kérdések alapján történő feldolgozására hívtuk őket a legutóbbi alkalom végén. A fiatalokban megmozgatott valamit a film, felszínre jöttek bennük érzések és esetek is a bántalmazással kapcsolatban. A film szereplőinek felelősségéről, lehetőségeikről, múltjukról beszéltünk, majd ezt általánosítottuk a bántalmazás körének különböző szereplőivel kapcsolatban.
Ezzel hangolódtunk az aktuális témánkra, a bántalmazásra. Ahhoz, hogy közel hozzuk a témát, de még ne a saját életünkre reflektáljunk, kiválasztottunk a Kóristák mellé további filmeket, melyekben a gyermek-gyermek, gyermek-felnőtt, felnőtt-gyermek viszonylatban is megjelennek érzelmi és fizikai bántalmazások. Csoportokba osztottuk őket, majd ezekből a filmekből kivágott jeleneteket néztük meg. Először önállóan, majd a csoportban kellett a resztoratív a resztoratív kérdésekre válaszolniuk, különös tekintettel arra, hogy mit gondoltak, mi történt az adott helyzetben, és minek kellene történnie ahhoz, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Ezekkel a kérdésekkel – elszakadva a filmtől – a valóságukhoz szerettük volna kapcsolni különböző bántalmazási helyzeteket. A fiatalok tudtak kapcsolódni a témához és egymáshoz is, noha a tanév vége rányomta már a bélyegét a beszélgetésekre. Megállapításaikat a táblán már korábban összegyűjtött gondolatokhoz írtuk kiegészítésként, és összekapcsoltuk velük. Mélyre tudtunk menni, sok olyan gondolat előkerült, melyek előkészítették az alkalom végén az elméleti összefoglalót, így azt a gyakorlat irányából közelítve jól tudtuk kapcsolni a korábban elhangzottakhoz. Ehhez nagy segítséget jelentett a fiatalok nyitottsága és aktív részvétele az alkalmon. Az alkalom végén összefoglaltuk az ismereteket, amit bántalmazás témakörben ma a tudományos munkákra alapozva tudni lehet. A célunk inkább az általuk felismert dolgok megerősítése volt, nem egy nagyon mély szakmai tudást átadni. Így ezt a részt rövidebbre és kicsit jobban a felszín közelében maradóra terveztük. Jól tettük, mert a társaság ekkorra már elfáradt. Zárásként tudatos szintre emeltük, hogy mi történt az alkalmon és ki mivel gazdagodott.
Nagyon jó csapat gyűlt össze, érdeklődő, figyelmes fiatalok, akikben buzog a tenni akarás. Ez már abból is látszik, hogy többen feliratkoztak a jövő évben induló kortárssegítő képzésre is. Mélyen érintette őket a téma, amiben talán segített, hogy nem „in medias res” ugrottunk bele, hanem fokozatosan közelítve a filmek világától a valóságunkig, illetve az is, hogy már ismerősökként köszönthették egymást – és minket is – az alkalmon.
Számomra az volt igazán megerősítő, hogy mennyi mindenre rá tudtak érezni maguk is abból, amit elmondani készültünk nekik. Sokszor vettem észre, hogy kimondják a fiatalok azokat a gondolatokat, melyekre később szerettük volna őket még rávezetni, vagy nekik megmutatni.
Lelkesítő felütés volt az idei diákműhely mind a két alkalma, így jövőre folytatjuk a megkezdett sorozatot.