Gyermekvédelemben dolgozó szakemberek számára szerveztünk lelkigyakorlatot 2024. január 26. és 28. között Tahiban.
Így szerettünk volna lehetőséget teremteni arra, hogy a résztvevők kiszakadjanak néhány napra a mókuskerékből, lecsendesedjenek, biztatást és újult erőt kapjanak – nem csak egymástól.
A lelkigyakorlat szükségességéről, mélységéről beszéljenek a résztvevők visszajelzései:
„Tíz különböző gyermekvédelmi munkaterület, tíz különböző személyiség és életút találkozott péntek este Tahiban. Egy egymást erősíteni tudó közösség indult haza vasárnap délután. Hogy mi történt közben? Jelen volt az Isten. Jelen volt a csendben és a megosztásokban, a vezetett imákban és a Szentségimádásban, a szentírási történetekben és az elfogadó légkörben, az erdei sétákban és a Duna vizére bocsátott kis csónakokban. A csoport tagjainak péntek este a fáradtság, vasárnap délben a hála volt a közös érzése. Mindannyiunknak jólesett elmerülni és töltekezni, felüdülni és terheket letenni. Jelen lenni, mert az Isten is jelen volt.”
———
„Őszinte szívvel, sok sok szeretettel ajánlom mindenkinek ezt a lelkigyakorlatot.
Olyan jó volt, hogy egy oldott, biztonságos közegben tudtam feldolgozni mindazt, amiért részt vettem a lelkigyakorlaton. Hogy egy új, friss szemszögből tudok rálátni a mindennapok kihívásaira és így új utakon tudok elindulni, új megoldásokat felismerve.
Jó volt az az őszinte lelki tisztaság és egyszerűség, ami az egész lelkigyakorlat atmoszféráját jellemezte. Itt szabadon önmagunk lehettünk valóban.
Életemben most találkoztam eddig a legmélyebben Istennel, amihez szükségem volt erre a közegre, amit itt megtapasztaltam. Hiszem, hogy akkor tudunk az életünk minden területén, így a szakmánkban is eredményesek lenni és a többiek életének a javára válni, ha minden forrásunk Istenből fakad. Ha olyan mélyen beengedjük Őt magunkba, hogy az Ő akaratát akarom és tudom cselekedni minden helyzetben a lelkek javára és az örök üdvösségükhöz vezető úton. Imádkozzunk minden nap a ránk bízottakért, szívből kérve értük Istent.”
———
„Jó volt kiszakadni pár napra a mindennapok pörgéséből, a végelátahatatlannak tűnő munkából, és feltöltődni Isten jelenlétében. Hiszen a gyermekvédelmi munka pszichésen, szellemileg és lelkileg is megterhelő. Konkrétan nem „szakmáztunk” sokat, mégis jó volt valamit tudni, érteni a másikban zajló folyamatokról, küzdelmekről, és megérezni az erőt abban, hogy nem vagyunk egyedül a nehézségekben. Nem csak Isten van velünk, de mi is itt vagyunk egymásnak. Egy közös célért, egy jó ügyért, amit áthat Isten áldása.”