Alig érkeztem meg a margitszigeti NEK családi napon a szerzetesi iroda Emberi Méltóság Stratégia sátrához, alig köszöntem kollegáimnak, máris jöttek az első érdeklődők: Mit jelent a sátor felirata, miről is szól ez a stratégia, tulajdonképpen kik foglalkoznak ezzel… és a kérdések fonalaiból elkezdtek szövődni a beszélgetések.
Kíváncsian és tisztelettel hallgattam, ki mit gondol erről a témáról, mi az, ami őt személyesen érinti, hol vannak közös fájdalmaink és közös reményeink. Megrendítő volt számomra, ahogy egy idősebb hölgy szomorúan mesélt az életében átélt erőszakról, megalázottságáról és rámszegezve tekintetét azt kérdezte, hogy vajon ő ott, azokban a helyzetekben elveszítette emberi méltóságát?
“Nem! Semmiképpen nem veszítette el a méltóságát! Épp ellenkezőleg, ott, abban a szenvedésben mutatkozott meg igazán az Ön emberi nagysága!”
mondtam neki ösztönösen, szinte gondolkodás nélkül. Csodálkozó kérdésére, hogy mire alapozom ezt a kijelentést, Jézus szenvedéstörténetét elevenítettem fel: elítélték, megostorozták, tövissel koronázták, kigúnyolták, megalázták, s amikor egy kis vizet kért, ecetet adtak neki. De Jézus nem veszítette el méltóságát, hanem paradox módon épp ebben a helyzetben mutatkozott meg legteljesebb módon igaz embersége. „Íme az ember” – mondjuk és valljuk azóta sokan, Jézusra, a megfeszítettre mutatva. Aztán Jeremiás messiási jövendölései is eszembe jutottak a leölésre szánt bárányról, a nyírói előtt elnémuló juhról, aki száját sem tudja kinyitni…
Én úgy hiszem – mondtam a hölgynek – hogy azok, akik szenvednek, akiket megaláznak, akikkel erőszakot követnek el, és akik némák, tehetetlenek az erőszakkal szemben, azokkal Isten különösen szolidáris, méltóságukat a szívén viseli, és onnan azt senki el nem veheti.
Hát akkor nekem is megvan a méltóságom! – ragyogott föl a hölgy arca, könnyebbült meg és nyugodott meg élete szenvedéseivel kapcsolatban.
A sátorban és sátor körül öten vártuk, szólítottuk és hallgattuk meg az érdeklődőket. A gyerekeket kirakós puzzle játékkal, színezhető lapokkal, játékokkal próbáltuk bevonni, a maguk szintjén. A nap során az üzenőfalra sok értékes üzenet és bátorítás, biztatás került. Néhány közülük:
– Nagy összefogás kell a gyermekek és a szenvedő emberek védelmére, különösen az egyházi szervezetek között
– Tudatosítani kell hatásunkat a ránkbízottakra
– Mindannyian felelősek vagyunk a társadalmak “gyengébb” tagjaiért
– A megelőzés és a tudatosítás legalább olyan fontos, mint a feltárás és a kezelés
– Saját élmények feldolgozása egy lépés előre
– Világosan helyrerakni, hogy mi sok és mi nem a testi érintésekben
– Szexuális nevelés = ÉLET tisztelete
Három előadó is gazdagította a repertoárt:
- Nyúl Boglárka pszichológus a bántalmazás pszichológiai vonatkozásairól beszélt
- Dr. Benyusz Márta jogász a bántalmazás gyermekjogi szempontjairól
- Dr. Dobszay Benedek OFM ferences szerzetes pedig az Emberi Méltóság stratégiáról
A családi napon sok érdeklődő és látogató nem csak abban bátorított minket, hogy egy az erőszakmentes világról álmodjunk, hanem többen konkrét szakmai segítséget is ajánlottak fel álmaink megvalósítására. Köszönjük a felajánlásokat, az érdeklődést, az értékes beszélgetéseket! Találkozzunk újra, mielőbb személyesen, de addig is kövessenek minket itt a honlapon.
Biró Szilveszter projektkoordinátor