Krisztus-követőként, egyetemi és főiskolai oktatóként és klinikusként egyaránt újra és újra megtalál a felismerés, hogy az emberképünk mennyire alapvető, attitűdjeinkig ható erő. Mégis, kevéssé vagyunk ennek tudatában.
Nem kap hangsúlyt a személyes és szakmai beszélgetéseinkben, megosztásainkban.
Amikor a Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája kezdeményezésére az Emberi méltóság stratégián dolgoztunk, rácsodálkoztunk, hogy a különböző életállapotokat, szakmákat, megközelítéseket képviselő munkatársak közül milyen sokunknak feltűnt ez a hiány. Közös kiindulási alapra van szükségünk! Pontosabban a rejtőzködő kincs felszínre hozatalára!
Hitünk és egyházi hagyományunk kincsei közé rejtve ott van az emberképünk, és amikor egy irányba nézünk és keresni kezdünk, legmélyebb hitbéli meggyőződéseink között fedezzük fel.
Ez biztatott munkára.
Lehetőséget kaptunk, hogy egy munkacsoport, a Stratégia mindennapokba ültetésének részeként kidolgozzon egy dokumentumot, amely keresztény emberképünk lényeges vonásait összegzi. Szándékunk és reménységünk szerint sokaknak: az Egyház emberi méltóság védelmében és gyermekvédelmében dolgozó és képződő munkatársainak de ugyanígy más, aktív tagjainak is jelenthet a dokumentum jó kiindulópontot, alapvető emberi jelenségeink pontos, hiteles és közérthető megfogalmazását. Emellett konkrét helyzetekben, amikor a bántalmazás, vagy a méltóság sérelme felmerül, az emberkép megfogalmazása szintén segíthet a tisztázásban.
A munkacsoport szakmai vezetője Versegi Beáta Mária nővér, antropológus, a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség tagja. Tóthné Sasvári Szilvia tanárral, gyermekvédelmi szakpedagógussal; Szabó Ráhel domonkos nővér morálteológussal; Martos Balázs Levente rektor atyával, szentírástudóssal; Csépányi Gábor spirituális atyával, aki papként orvos és lelkigondozó is; és Lukács János jezsuita atyával együtt alkotjuk a munkaközösség magját; további szakértők csatlakoznak hozzánk a szaktestületek képviseletében.
A munka első fázisa a közös hang megtalálása az alkotók között, hogy valóban érvényre jusson a sokféle, ugyanarra a valóságra mutató tudás és tapasztalat. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a dokumentum az emberkép alapvető jelenségei közül (ilyenek: a teremtett méltóság, a kapcsolat, a hatalom, a sebezhetőség, vagy a határok stb.) melyeket ölelje fel és melyek kapjanak külön hangsúlyt. Emellett már most keressük azokat a módokat, ötleteket amelyek a keresztény emberképnek ezt a »fotóját«, összegzését közel vihetik azokhoz, akik kézbe veszik. Szeretnénk, hogy a hétköznapi életben is használható legyen.