Az Emberi Méltóság Stratégia szervezésében háromszor találkoztunk, hogy háromórás alkalmakon dolgozzunk együtt a bencés, ferences és piarista rendek által fenntartott iskolák kilencedikes tanulóival.
A Diákműhelyen való részvétel a diákok számára szabadon választható program volt, így nagy öröm volt nekünk trénereknek is, hogy – a távolság és az iskolai szünet ellenére is – igen szép számmal jelentek meg a programon.
A Stratégia nagy hangsúlyt fektet a szerzetesi fenntartású intézményekben tanuló gyermekek szemléletformálásra, a prevenciós gyakorlatok bevezetésére és megerősítésére. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeket bevonjuk a folyamatokba és hisszük, hogy jogaik megismerésével és azok helyes használatával a gyermekbántalmazás tolerálása egyre lejjebb és lejjebb szorítható. A gyermekjogok három pillére épülnek – participation (részvétel), protection (védelem), provision (ellátás, gondozás) –, ez az úgynevezett „3P modell”. A mostani Diákműhely-sorozat a 3P feldolgozására épült.
A szeptemberi első alkalmunk témája éppen ezért a részvételi jog volt. A részvételi jog ismerete egy magabiztosabb, felelőségtudatosabb hozzáállást biztosít egy bántalmazási helyzet kialakulásának megelőzéséhez, illetve lehetőséget egy bántalmazó helyzet átláthatóságára, feloldására. A diákok számunkra meglepően sok pozitív tapasztalattal rendelkeztek a saját véleményük vállalása és saját érdekükért való kiállás terén. A csoportos és egyéni munkákban is aktívan és lelkesen dolgoztak.
Az októberi találkozó a Kóristák című filmre épült, a gyerekek ennek a filmnek az ismeretével érkeztek a közös munkára. A film feldolgozása, elemzése kapcsán jutottunk el a nap témájához, a bántalmazáshoz. Ez egy nagyon nehéz és terjedelmes témakör, és valamilyen szinten mindnyájan érintettek vagyunk benne. Mély és őszinte gondolatokat és feladatmegoldásokat hozott ez az alkalom.
Az utolsó, decemberi Diákműhely az ellátás, gondozás témája köré épült. A három P közül, talán ez a legnehezebben megfogható rész. Hiszen a gondoskodás magától értetődő dolog lehet, amíg jelen van, de annak hiánya pontosan megmutatja, hogy nem az, és nem kapja meg magától értetődően mindenki. Ezen az alkalmon erről, és a különféle szükségletek formáiról beszélgettünk, játszottunk, és ehhez köthető gyakorlatokat végeztünk. Mivel ez volt ennek a félévnek az utolsó találkozása, így a záró körben átbeszéltük az alkalmak tapasztalatait és egymás kezét megfogva elköszöntünk egymástól.
Fantasztikus élmény volt számunkra együtt dolgozni a diákokkal. Nagyon jó csapat lettek! Reméljük, valamilyen formában lesz még lehetőségünk folytatni Velük a megkezdett munkát.
Szilcz Eszter