Magas hivatástudattal, gyermekszeretettel és elkötelezettséggel egészen gyorsan odaérhetünk a kiégésnek hívott állomáshoz. Főleg, ha a körülmények sincsenek velünk. Ilyenkor fáradtságunk frusztrálttá, türelmetlenné tesz. Munka- és életkedvünk odavész. Kimerültségünk kikészít minket és a környezetünk sem díjazza.
Megelőzhető-e ez egyáltalán? Ha igen, hogyan? Ha már belecsúsztunk, hogyan jöhetünk ki belőle? Milyen lépések vannak visszafelé a lejtőn?
