Nehéz a szó: tréner. Még nehezebb: trénerképzés. Mert ki is a tréner? És kit kell trenírozni? És egyáltalán, miért kell képezni? Mert a képzés tanulás. Belső utazás, megerősödés, s aztán felelősség a ránk bízottakért, az emberi méltóság védelméért.
2022. január 18-a óta tizenhatan tanuljuk, hogy ki a tréner, s hogy a trénerség számunkra kiemelten nagy felelősséggel jár, mert számít ránk nagy számú közösség. Január óta tanulunk együtt, egymástól, gyermekvédelmi szakemberektől. Tanulom az emberi méltóság stratégiát, rendszerbe helyezem, integrált keresztény emberképről elmélkedem.
Miért is? Azért, hogy növekedjen a bátorságom, a hitem, hogy éles helyzetben a megfelelő szavakat ki tudjam mondani, meglátni, tenni, segíteni, védeni az ember méltóságát, a Teremtés és az élet értékét.
9 hónap a képzésünk, a trénerré válásunk, tanulásunk és megerősödésünk aktív lehetősége. Van elegendő idő a fejlődésre, a párbeszédre, a helyzetgyakorlatokra, a rendszerszemlélet elmélyítésére, a megértésre, az „aha” élményre, a könnyekre, az imákra. Kaptam időt az elmúlt hónapokban ráismerni emberségem sebzettségére, a saját érintettségemre, s arra a hajszálvékony határra, mely a bántalmazót elválasztja a bántalmazott embertől. Világossá vált számomra és megerősödtem abban, hogy embervoltomban bármikor sebződhetek, és sebezhetek, bocsánatot kérhetek és megbocsájthatok, de a védelem, a biztos háttér, az emberség határának tiszteletben tartása, a felismerés, a bántalmazottak melletti kiállás, a tanítás a legelső és legnagyobb feladatom!
A legnagyobb erő és egyben a legnagyobb ajándék, hogy mindezt közösségben tehetem. Társakká, szövetségesekké és igaz barátokká váltunk, szinte az első naptól kezdve. Tudjuk, hogy felelősek vagyunk, hogy számíthatunk egymásra, és segítjük egymást „embernek lenni mindég, minden körülményben”!
Acsainé Dávid Ágnes
Képek az 1. évad 6 alkalmáról:
