Hogyan alakítsuk át kapcsolatainkat a szokásos hatalmi – uralmi – versengő módból együttműködő, egyenrangú, kölcsönösen megértő rendszerré? – ez a kérdés volt az alapfelvetése annak a nyolcalkalmas tréningnek, melyet Rochlitz Zsuzsanna tartott az Emberi Méltóság Stratégia szervezésében.
„A te beszéded elárul téged”
Kommunikációs szakember, pénzügyi munkatárs, szerzetesnővér, egészségügyi dolgozó, jogász, pedagógus és pszichológus is volt köztünk, akik nyolc héten keresztül egy-egy estét arra szántunk, hogy javítsunk a kommunikációs stratégiánkon, bár kinek-kinek más volt a motivációja. Néhányunkak közeli családtagja javasolta a tréningen való részvételt, néhányan kíváncsiságból érkeztek, néhányan saját határaik felfedezése, megtartásának fontossága miatt – de mindannyian a változás készségével. Rochlitz Zsuzsa, a tréner pedig világosan felfedte rögtön a kezdésnél: itt többről van szó, mint kommunikációról – arra hívott mindannyiunkat, hogy a szavainkkal is szegődjünk Jézus nyomába, legyünk ezen a területen is Krisztus követői, aki bár arra szólít, hogy ne csak szóval szeressünk – de ehhez csomagolja azt a felhívást, hogy szóval mindenképp szeressünk. Ennek a mikéntje azonban korántsem olyan kézenfekvő, mint ahogy sokan korábban gondoltuk. Az asszertív kommunikációt bárki elsajátíthatja, de ha a szívében nem történik változás, ugyanolyan agresszív lesz, csak visszafogottabb módon.
A sakál és a zsiráf
Az elméleti alapvetésekkel kezdődő tréning első két alkalmán kevés gyakorlati feladata volt a résztvevőknek, de a folyamat felépítésében fontos szerepet játszott az alapok tisztázása. A kommunikációs stratégiákat két nagy ernyő alá gyűjtve ismerkedtünk a „sakál” és a „zsiráf” tulajdonságaival és reakcióival. Bevallom, én a „sakál-kommunikációból való megtérés útját” kerestem az első pillanattól kezdve. Ehhez meg kellett értenem a saját működésem okait és mozgatórugóit, amiben a tréner elméleti és gyakorlati segítséget egyaránt nyújtott – megerősítve azt a tudást, ami nem ismeretlen számunkra, hogy a beszéd a személyiség lényegi részét mutatja meg, tehát önismereti utat is kínált a tréning.
Megismerve a sakál zsigeri reakcióit és az azok mélyén lappangó szükségleteket, rögtön árnyaltabb lett a „sakál képe” is a résztvevők számára. Lassan megtanultunk együtt érezni, ahogy a sokféle szükségletet, ami egy-egy mondat mögött húzódhat meg egy-egy beszédhelyzetben. Megbarátkoztunk a jogokkal, amelyekkel a beszédhelyzet minden résztvevője rendelkezik, a tiszteletteljes bánásmódtól kezdve a „nem tudás” felvállalásának jogáig. Eszközöket kaptunk arra, hogy rákérdezzünk a másik szükségleteire egy-egy beszédhelyzetben – és csoportmunkában ismerkedtünk azzal, milyen érzéseket kelt bennünk, ha egy-egy jogunk csorbul, vagy valamilyen szükségletünk be van töltve – avagy épp ellenkezőleg.
Jogok, érzések, szükségletek
Az a triumvirátus, amellyel a tréning elvégzése után mindannyian képesek és készek lettünk számolni a hétköznapjaink során. Tudatosabban élő és empatikus reflexiókra kész emberekké váltunk – mondhatnám, ha mindez a tudás varázsütésre épült volna be személyes életünk eszköztárába hétről hétre. Ha így lett volna, nem lenne szükségünk Megváltóra – de van. A belső formálódás hosszú és keserves útjához kaptunk jól használható gyakorlati eszközöket, melyek segítségével nem csak azt érthettük meg, hogy mit jelent tulajdonképpen az agresszió, hanem hogy mi lappang a mélyén és hogyan lehet elkerülni. Akár kivédeni, akár a magunkban felfedezett gyökereket kihúzogatni.
Milliószor hallott és mondott mondatokról értettük meg, hogy miért hatnak atombombaként egy-egy helyzetben. Ez nem jelenti azt, hogy a tréning elvégzése óta már egyáltalán nem használom ezeket – de azt igen, hogy utána tudok járni magamban, hogy mit mondhatnék helyette, avagy a másik, aki bántóan fogalmaz, milyen betöltetlen szükségletével küzdhet.
Mindannyian ismertük a befagyott beszélgetések kínos valóságát – a tréning után meg tudjuk keresni az okokat és eszközöket a helyzetek javítására.
Köszönjük a beszámolót Parti Judit résztvevőnknek!
