Hálatelt szívvel gondolunk Rudan Mária munkatársunkra, és ezen az oldalon is megemlékezünk róla.
Ezt a hálafalat ismerősei, szerettei írásaival töltöttük fel.
„Tenyerembe írtam neved.” (Iz 49,16)
Megrendült szívvel tudatjuk, hogy Rudan Mária – szeretett munkatársunk, háromgyermekes édesanya – 2022. október 4-én váratlanul elhunyt.
Temetése és a hálaadó szentmise október 28-án volt a Kelenföldi Szent Gellért templomban.
Itt olvashatunk a szertartásról: magyarkurir.hu
+++
Egy “egyháztanító” ment el
Váratlan halálának híre futótűzként terjedt. Egy nappal halála után már több százan gyűltek össze imádkozni, hálát adni érte és családjáért. A Szent Imre-templom a hétköznap esti szentmisén úgy megtelt, mintha vasárnapi vagy ünnepi alkalom lett volna. Családtagok, tanárok, kollégák, igazgatók és osztálytársak, atyák és szerzetesek, cserkészek, rokonok, közeli és távoli ismerősök. Megrendültség, szomorúság, összetartozás, Istenbe vetett bizalom és szeretet érzése hatotta át az együttlétet, mely tanúságtétel és ünnep is volt egyben. Mindnyájan tudtuk és éreztük: nagyszerű embert veszítettünk el, akit sokan tiszteltek, szerettek és becsültek.
Többek között mi is, akik a szerzetesi irodában munkatársai voltunk. Előző héten még ott ült közöttünk az irodai megbeszélésen mosolygósan, kedvesen, őszinte érdeklődéssel, beszámolva éppen folyamatban lévő tömérdek feladatáról, terveiről. Mária szakmai vezetőként és projektvezetőként az Emberi Méltóság munkacsoportot vezette. Mindnyájan felnéztünk rá mind emberileg, mind szakmai szempontból, közvetlen munkatársai pedig nemcsak a nagyszerű főnököt tisztelték személyében, hanem úgy kötődtek hozzá, mint gondoskodó anyjukhoz, akinek a projekt volt a negyedik gyermeke.
Biztonságot adó családi háttér
Mária 1982-ben született Budapesten. Ötgyermekes szentimrevárosi keresztény nagycsaládban nevelkedett.
Tanulmányait a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakán végezte. Fontos szerepet játszott életében a cserkészet, ahol örsvezetéssel bízták meg. Nagyon szeretett rajzolni és festeni. Ez irányú tehetségét bizonyítja, hogy évekig illusztrátorként dolgozott a Moha bácsi meséi című tizenegy kötetes könyvsorozaton.
Három gyerek boldog édesanyja volt. Férjével Szentendre agglomerációjában telepedtek le, hogy gyerekeiknek nyugodt életet biztosítsanak.
Mária számára fontos értéket képviselt a család, amire teljes embert kívánó munkája mellett is mindig szakított időt és energiát. Férjével rendszeresen ültek le kávézni, megbeszélni nehézségeiket és örömeiket, időről időre elutaztak együtt néhány napra. Gyermekeik nagyobb mérföldkövet jelentő eseményeit Mária velünk is megosztotta. Örömmel mesélte el, hogy egyik gyermekük nagy vágya valósult meg, amikor néhány napra Rómába utazhattak. Fontosnak tartotta, hogy az egész családja az egyházi közösség része legyen. Volt családos közösségük, jó kapcsolatokat ápoltak egyházi szervezetekkel. Aktívan tevékenykedett a gyermekeihez kapcsolódó szülői közösségekben is. A nagy családi kör sokat segített és biztonságos hátteret nyújtott neki.
Szakmai előélet és munka a szerzetesi irodában
Gyermekvédelemmel a jezsuita rendtartományban kezdett foglalkozni, ahol évekig a Faludi Ferenc Akadémia és Ignáci Pedagógiai Műhely szakmai vezetője volt. Tudását a gyermekvédelem területén a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán és Rómában a Pápai Gergely Egyetemen mélyítette el. Didák testvér, a szerzetesi iroda vezetője egy gyermekvédelmi konferencián találkozott vele először, s mivel már egy ideje azon törte a fejét, hogy a szerzetesek körében is fontos lenne ezzel a témával foglalkozni, Mária személyében emberére talált. Így lett Mária 2019-től a szerzetesi iroda munkatársa, az Emberi Méltóság projekt vezetője.
A teljes ember a fókuszban
Mária energikus, örömteli, újító emberként a gyermekvédelem témájához végtelen érzékenységgel állt hozzá. Szemlélete és munkássága az emberi méltóságra alapult, mely istenképiségünkből fakad, éppen ezért minden embert megillet. Ezt az Istentől kapott méltóságot állította a figyelem központjába, hogy mindinkább észrevegyük, védjük és tiszteljük önmagunkban és egymásban. Munkája során a teljes embert állította a fókuszba. Feladatát nem csupán a médiában és a közvéleményben általában nagy visszhangot keltő szexuális visszaélések megelőzésében látta, hanem foglalkozott minden más lelki vagy fizikai bántalmazással is, mely az emberi méltóságot sérti.
Emberi Méltóság Stratégia
Mária nagy érdeme, hogy a szerzetesek együttműködésében és összefogásával megszületett az Emberi Méltóság Stratégia, mely a szerzetesrendek közös projektje a rendekben, az intézményeikben lévő bántalmazások megelőzésére. A közös gondolkodás 2019-ben indult, amikor több mint 40 szakembert, munkatársat, szerzetest összefogva kidolgozták, hogy milyen lépéseket látnak szükségesnek, hova szeretnének a 2021–2025 közötti időszakban eljutni az emberi méltóság védelmében. A stratégia négy területen fogalmazott meg célkitűzéseket és irányelveket: a képzések, a keresztény emberkép teológiai megfogalmazása, a szemléletformálás és az intézményi szabályozások területén. Felálltak azok a
munkacsoportok, melyek a célok megvalósításán dolgoznak. A stratégia, melynek fókuszában elsősorban a gyerekek és a sérülékeny felnőttek állnak, segít abban, hogy a gyerekekkel foglalkozó szerzetesi intézmények és közösségek az emberi méltóság védelmét az intézményi és közösségi kultúrájuk részévé tegyék, válaszokat kapjanak kérdéseikre, és támogatást találjanak ennek a szemléletnek a megvalósításában.
A stratégia keretében bejelentő felület jött létre szerzetesi intézményekben vagy szerzetesek által elkövetett bántalmazások bejelentésére, több rendben valósult meg rendi képzés, több intézményben dolgoztak ki belső gyermekvédelmi szabályzatot.
A stratégia bemutatása külföldön is nagy csodálatot váltott ki, mert ilyen átfogó dokumentum a témában még sehol nem készült.
Szemléletformálás és képzések
Mária törekedett arra, hogy a stratégia képzésein keresztül szemléletet is formálhasson. Gondolatai nyomán születtek olyan megközelítések, amelyek az ember keresztény definiálását vagy a biztonságos iskola működésének sztenderdjeit hivatottak megfogalmazni.
Nem utólag akarta a problémákat orvosolni, hanem érzékenyíteni akarta az embereket és megtanítani őket arra, hogy mi az, ami őket vagy másokat rosszul érinthet, hogyan tudják ezt jelezni, és hogyan ne bántsanak másokat. Bántalmazás valószínűleg mindenkit fog érni az életben, ezt nem lehet kikerülni. Mária nagyon jól érzékelte, hogy meg kell erősíteni a személyeket, közösségeket, és fórumokat kell teremteni, amelyeken az azonos helyzetben lévők találkozhatnak egymással. Képzéseket szervezett, amelyeken a diákoktól kezdve a tanárokon át az iskolai intézményekben dolgozó segítő szakemeberekig mindenki értékes ismeretekkel gazdagodhatott.
Az első képzés az emberi méltósággal kapcsolatban a maristákkal közösen egy online konferencia volt, ahol Európa legjobb szakembereit hívták meg, és online szinkrontolmácsolással zajlott az alkalom. Ezek az előadások azóta is folytatódnak Add, hogy lássak! Bartimeus képzés néven.
Beindította az Emberi Méltóság Stratégia Trénerképzését, hogy kineveljék azokat a szakembereket, akik a stratégia irányelveit az intézményekben továbbadják és megvalósítják. Több képzést szervezett tanároknak és segítő szakembereknek a gyermekeket érő bántalmazások megelőzésére.
Mária nagyon szerette a Diákműhelyeket, melyekre középiskolás diákokat hívtak meg a szerzetesi iskolákból. Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye alapján együtt keresték azokat a lehetőségeket, amelyekben maguk is felelős döntéseket hozhatnak az emberi méltóság védelmében. Ezeken az alkalmakon a gyerekek rácsodálkoztak arra, hogyan védhetik meg saját magukat, hogyan állhatnak ki önmagukért.
Kapcsolatépítés, együttgondolkodás és párbeszéd
Nagyszerű szervezőkészsége mellett Mária nagy erőssége volt, hogy rengeteg embert tudott bevonni a munkába. Négyen kezdték el kidolgozni a stratégiát. Ma több mint negyven munkatárs és szakember dolgozik a területen. Új megközelítése lehetővé tette, hogy az emberi méltóság védelmében együttgondolkodásra hívja az egyházban a szerzeteseket, szerzetesi intézmények munkatársait és mindazon szakembereket, akik az emberi méltóság védelméért tenni akartak.
Az az emberséges hozzáállás, amellyel a témát kezelte, szakmai hozzáértésével kiegészülve párbeszédre adott lehetőséget még a téma kritikusai számára is. Mária nem félt attól, hogy mások mást gondolnak, mint ő, és nem félt attól sem, hogy bevonjon olyan embereket a munkába, akik nem az Egyház berkein belül mozognak. Médiaműhelyeket szervezett, hogy a gyermekvédelmi és a kommunikációs szakemberek találkozzanak, és megindulhasson köztük a párbeszéd, egymás szempontjainak, megközelítésének megismerése, mélyebb megértése.
Széles látókör – kitekintés – nemzetközi kapcsolatok
Mária nagy kitekintéssel bírt, nagyobb összefüggésben látta a gyermekvédelem témáját.
Megragadta a lehetőségeket, amikor másoktól tanulhatott. Jól felismerte, hogy bizonyos rendek már előrébb járnak a gyermekvédelemben, próbálnak jó válaszokat találni a bántalmazások ügyére. Érzékenyen szólította meg őket, és az ő tapasztalataikra építve, közösen dolgoztak új szabályzatokon, mindig figyelembe véve a rendi sajátosságokat.
Mária különleges volt abból a szempontból is, hogy nemcsak a magyarországi kapcsolatokat építette, hanem a nemzetközieket is. Sok barátot szerzett római tanulmányai során. A magyar küldöttség tagjaként részt vett egy varsói nemzetközi konferencián, gyermekvédelem ügyében egyeztetett Zágrábban, a Renovabis felkérésére pedig előadást tartott Rómában.
Elkötelezettség az Egyház iránt
Mária az Egyház elkötelezett tagja volt. Fontos volt számára az Egyház tanítása, és hogy az emberi méltóság teológiai alapjait egy olyan alapdokumentumban fektessék le, mely támpontot ad az Emberi Méltóság Stratégiának. Ezek tiszta szempontok, de sok magyar egyházi vezetőnek újdonság volt.
Felvállalta azt a nem könnyű küldetést, hogy a magyar egyházon belül úttörőként foglalkozzon a gyermekvédelem és az emberi méltóság kérdésével. Tette mindezt a legnagyobb empátiával, finomsággal és érzékenységgel, de megalkuvást nem ismerve, akármilyen szembeszél fújt is. Kedvessége, tisztánlátása, tisztelettudó hozzáállása folytán mindenkivel megtalálta a hangot és jó kapcsolatokat alakított ki.
Amit elkezdett, tovább él
Mária számos cikkével, fordításával, előadásával és médiaszereplésével irányította rá a figyelmet az emberi méltóság tiszteletben tartására és sebezhetőségére.
Az utóbbi időben tudat alatt mintha gondoskodni akart volna a projekt továbbéléséről. A naptárjában a következő hónapokban 30 képzés, tréning szerepel. Ezek közül kettőt tartott volna ő. Bevont másokat, szélesítette az elkötelezettek körét. Mi, munkatársai, pedig szeretnénk továbbmenni azon az úton, amelyet ő kezdett el kitaposni. Hisszük és reméljük, hogy odafent Mária is közbenjár értünk, és mindazért, amit földi élete során elindított.
Búcsúzóul álljanak itt munkatársának, Gulyás Péter trénernek megrendítő szavai:
„köszönjük Mária, (…) hogy te vezettél minket be ebbe
az emberségünket formáló, méltóságunkat feltáró misztériumba
egyháztanítóvá lettél és mi nem akarjuk elfelejteni a leckét
ahogy Téged sem!”
Az emlékezést írták és összeállították: a szerzetesi iroda munkatársai
Munkatársaink megemlékezései
Tegnap reggel korán autóba ültem. Még sötét volt. Szombathelyre indultam. Péliföldszentkereszt környékén jártam. Hátam mögött vörösen izzott a felkelő nap fénye, a sugarai még nem látszottak. Velem szemben a Gerecse esőfelhőbe burkolózott. Egyszercsak a reggeli nap első sugarai egy csodálatos reggeli szivárványt rajzoltak elém. Máriára gondoltam. És hinni kezdtem a csodában. Aztán néhány óra múlva jött a hír. És hitetlenként azt hittem, hogy nem történt semmilyen csoda.
Pedig kettőt is láttam. ŐT és az Ő útját fölfelé...
(P.T.)
Ahogy Mária az emberi méltóság témáról beszélt, sütött róla az elköteleződés, az ember és Isten szeretete.
Hiszem, hogy az Úr terve mindig a legjobb, és azt is, hogy Mária lelke mindig ott lesz velem, amikor képviselem az emberi méltóságot, és még sokkal elkötelezettebben kell csinálnom/csinálnunk a ránk hagyott örökségét. Hálás vagyok, hogy ismerhettem, hogy tanulhattam tőle.
(K.T.)
Nem olyan régóta ismertem őt. Annyi mindent szerettem volna még megbeszélni vele!
(S.E.)
Az érte mondott szentmisén az volt az élményem, hogy Mária az egyházban élt, az egyházi közösségbe szorosan beágyazva. Nem kívülről akart tenni valamit a visszaélésekkel, hanem a legnagyobb érzékenységgel belülről formált minket, az egyházat és a szerzetes közösségeket.
(D.T.)
Kedves Mária!
Május elején találkoztunk először, én interjúra mentem Hozzád. Vagy egy órát beszélgettünk arról, mivel foglalkozol, mit tudnék én tenni friss gyermekjogi szakjogászként. Nagyon lelkesítő volt! Úgy örültem, úgy éreztem, hazaérkeztem! Hívtál, tartsak órát a Sapientián, féltem még tőle. Köszönöm, hogy így megbíztál bennem!
Megdöbbentő, hogy elmentél. Folyton Rád gondolok, és a gyerekeidre.
Sokat tudtam volna tanulni Tőled, és úgy érzem, hamarosan barátokká váltunk volna.
Figyeld, irányítsd odafentről a munkámat, kérlek.
Nagy szeretettel gondolok Rád. Majd találkozunk.
(K.A)
Máriáról-Máriának
Tisztaság és erő – ez jut újra és újra eszembe, ahogy Mária komoly – vidám arcát látom.
Nő, aki eltol tíz traktort és helyre tesz – mit helyre tesz: jobbá tesz – egy tucat férfit.
Köszönöm Mária, hogy őszintén hittél – hiszel!? - ebben az ügyben, az emberi méltóság és a határok védelme, a bántalmazások megelőzése ügyében, és közös üggyé tetted!
Köszönöm a nyílt, személyes, s mindig a lehetőséget, a reményt meghívó beszélgetéseket!!
Köszönöm, ahogy rólunk, kiről – kiről személyesen gondoskodtál!
Lám, Veled, és ebben a csapatban meg lehet tapasztalni az ember méltóságát!
Köszönöm az értésed, a biztatásod, azt, ahogyan a feltételek kiküzdését vállaltad!
Köszönöm
Köszönöm
(B.P.)
Drága Mária,
Te kerestél engem az Emberi Méltóság projekt kezdetekor.
Először találkoztunk, és vagy két órát beszélgettünk, úgy, mintha régi barátok lettünk volna…
Azt követően együtt dolgoztunk a stratégia kidolgozásakor, ahol végig hiteles, mély figyelemmel vezetted ezt a széles csapatmunkát koordinálva és alkotva.
Felejthetetlen mosolygós, ragyogó szemed a sűrű időszak alatt is…
Hálás vagyok Istennek a meghívásért, a közös munkáért…
A Szentlélek kíséri utadat felfelé, mi itt vigyázunk arra, ami megteremtődött a Te segítségeddel, tiszta és végtelen elköteleződéseddel…
Fájdalmas a hiányod…
Szeretettel
(R.H.)
In Memoriam
A befejező imaóra végén ott van mindig: és a jó halál kegyelmét. De úgy egyébként nem sokat foglalkozunk vele. És ez így van jól: az életben az élet a fontos. Az Isten országa már itt a földön közöttünk van. Ha még nem is a maga teljességében. Teszünk-veszünk hát. Szeretünk, izzadunk, elfáradunk, haragszunk, hibázunk, szeretünk, és próbálunk szeretni. Lekuporodva Jézus lábához, vagy a konyhában. És jól van ez így.
Jó Atyám, Teremtőm, Istenem!
Visszahívtál, s hozzád vágyik lelkem.
Nagy hatalmadért hódolat illet Téged,
Atyai kezed a bajban óvott, védett.
Aztán piff, egyszer csak elvisz a mentő. Van amikor van előszele. Van amikor évekig készülünk rá. Van amikor nem is visz. És van amikor piff az élet közepén, a minden közepén, a semmiből. És elvisz. Harsog. Villog. Szirénázik. És csak nézünk ki a fejünkből. Hirtelen átkerül a fókusz. És felborul, és felborulna sok minden. Ha lenne erőnk felfogni. De még csak üvölt a sziréna a lelkünkben.
Szent Fia Istennek, áldott Krisztusom,
Végső szavam színed elé jusson:
Ki meghaltál értem keresztfádon.
Égi hazámat tőled hittel várom!
A teljes megemlékezés itt olvasható: eleklaszlo.hu
(E.L.)
Találkozások Máriával
In Memoriam Rudan Mária
A pandémia alatt találkoztunk először, még az elején, talán még maszk sem volt rajtunk. Ő a Szerzetesi Iroda gyermekvédelmi stratégiájának kidolgozásán dolgozott és munkatársakat keresett. Beszélgettünk bántalmazott gyerekekről, bántalmazókról, az Egyházról, a saját ilyen-olyan érintettségünkről. Mélyen, sokáig, közben csöndekkel, tudjátok, azokkal a csöndekkel, amik arra kellenek, hogy a fültől a szívig jussanak a szavak, olyan termékeny, jól eső csöndek, amik után nem azért kell újra megszólalni, hogy vége legyen, hanem mert megérlelik a szavakat, amiket aztán kimondunk.
Legalább két órát beszélgettünk, teljesen feltöltöttek a gondolatai, a lelkesedése, a komoly kedvessége, a reménytelisége. Tudta mit akar és látszott, érződött rajta, hogy nem adja fel, bármi is lesz. A szívből fakadó elkötelezettség mellett egy hihetetlen pozitív, építő szemlélet áradt belőle, ami rám is átragadt. Hosszú ideje vágytam arra, hogy tehessek valamit a bántalmazott gyerekekért és azért, hogy az Egyházam megtisztuljon ettől a mételytől, és azt éreztem, hogy ezt az embert az Isten küldte hozzám, természetes, magától értetődő volt, hogy igent mondtam a meghívására.
Egy évre rá már full maszkban ültünk egy sajtónapon, melyet Mária szervezett. A program végén összepakoltam, hogy indulok hazafelé. Mária utánam futott, és a folyosón megállított, hogy mondania kell valamit nekem. És mondott valamit, ami nagyon fontos volt és nagyon személyes, és megrendítő volt. Várhatott volna, mondhatta volna két hét múlva is, egy formálisabb beszélgetésben, de nem bírta kivárni és elmondta, hihetetlen őszinte és spontán módon. Ott döbbentem rá, hogy van benne valami angyali, valami nem evilági adottság. Az angyalokról azt mondják, hogy az intuitív, beleérző intelligenciájuk a legerősebb, a lélek mélyére látnak és ezért képesek arra, hogy az embert a legfontosabb döntéseik meghozatalakor megérintsék, szavak vagy bármilyen külső jel nélkül. Ebben a rövid, pár perces folyosói beszélgetésben ez történt. Mária belém látott és meg mert velem osztani valamit, mert tudta, hogy megteheti és mert tudta, hogy nekem is, az én lelkemnek is fontos az, amit mondania kell.
Két évet dolgoztunk együtt, hol intenzívebben, hol hetekig nem beszéltünk. Az a fajta munkatárs volt, akivel történnek a dolgok. Ha valamit megígért, azt megcsinálta, és figyelemmel volt arra is, hogy a munkatársak a vállalásaikat teljesítsék. Okos és nagy munkabírású vezető volt, olyan, akinek öröm dolgozni.
Különleges készsége volt az emberi kapcsolatok terén. Nem volt sem konfliktuskerülő, sem konfrontatív, rajta kívül nem is tudom, hogy ismertem-e még hozzá hasonlót. Volt egy olyan derűs nyugalom benne, ami áthatotta a kapcsolatait, ami az esetleges nézetkülönbségeket is bekeretezte, valahogy az az érzésem volt vele kapcsolatban, hogy nincs az a konfliktus, amin össze lehetne veszni vele. Pedig hihetetlen sok embert ismert, rengeteg barátja, ismerőse, munkatársa volt: a halála után összejöttünk egy közös imára, gyászfeldolgozásra az Emberi Méltóság csapattal, úgy harmincan, papok, szerzetesek, családosak, fiatalok, öregek, férfiak, nők, nagyon sokféle ember, és ahogy körbe néztem, ott tudatosodott bennem, hogy mekkora bravúr volt az, ahogyan Mária mindenkivel szót értett. Nem azért, mert mindenkinek azt mondta, amit az hallani akart volna, sőt, hanem az a mélyről fakadó derűs nyugalom minden mondanivalóját úgy tudta áthatni, hogy nem alakult ki konfliktus akkor sem, ha eltérő vélemények csaptak össze.
Mivel neki tényleg az ügy volt fontos és nem saját maga, képes volt arra is, hogy ha nem neki volt igaza, azt belássa. Hihetetlen nagy tudása volt, mégis, mellette az ember a saját, sokszor kisebb és jelentéktelenebb tudását is jelentősnek érezte, mert Mária az igazság minden morzsáját értékelte, ízlelgette és beépítette a saját tudásába. És akkor azt érezted, hogy te is tudtál adni valamit, és ezért is voltak a vele folytatott párbeszédek mindig hihetetlen termékenyek és izgalmasak és motiválóak.
Aztán hirtelen meghalt. És bár nem voltunk barátok, munkatársak voltunk, mégis a halála úgy megviselt, mintha egy közeli hozzátartozó ment volna el. Talán olyan ez, mint a harcmezőn egy bajtársat elveszteni, nem tudom, de a hiánya erős. Mekkora őrületes bullshit, hogy nincs pótolhatatlan ember! Hogy majd jön helyette más. Nem jön, és nem tudjuk pótolni. Amit csinált és ahogyan csinálta, az megismételhetetlen és a hiánya soha nem lesz betöltve.
A temetésén megérintett valami, amit eddig csak egyszer éreztem életem során. Az is egy temetés volt. Egy három hónapos kisbaba halt meg, bölcsőhalál. Nem sokkal azelőtt a keresztelőjén voltunk pap barátommal, aki elhívott, segítsek, meghalt a gyermek. Mentem. A baba aznap éjjel halt meg, a család a házukba hívta az atyát misézni. Kora reggel volt, a nappaliban gyűltünk össze, az atya az ebédlőasztalon mutatta be a legszentebb áldozatot. És ahogy ott ültünk-álltunk ebben a család-egyházban, egy leírhatatlan veszteség fájdalmától körül fonva, valahogyan azt éreztük, hogy megnyílik az ég, hogy ott vannak velünk az angyalok, a kisbaba boldogságtól sugárzó kis lelke és mi, a földi zarándokutat járók. Hogy aki meghalt is, él. És itt van velünk. A menny és a föld valahogyan ott egyesült egy pillanatra, mintha valami kapu nyílt volna meg.
Mária temetésén újra megérintett ez az érzés. A fájdalmon átsejlő reményt hozott valamifajta mennyei fuvallat. Újra nyitva éreztem egy pillanatra azt a kaput az ég és a föld között. Aztán persze bezáródott, maradt a szomorúság és a hiány érzése, de azért a mennyei remény emléke sem tűnt el.
És akkor az jutott eszembe, hogy Mária, szükségünk van rád. Hogy ha el is mentél közülünk, azért csak maradj és segíts.
És ha még esetleg tisztulnod kell, hát ne várass minket sokáig, tedd oda magad és gyerünk a mennybe mielőbb, mert kell a most már mennyei tudásod, a színről színre látásod ahhoz a munkához, amit te indítottál el.
(P. B.)
tudjátok,
az ablaktalan szomorúságomban ma az villant be,
hogy az utolsó alkalommal felengedtük azt a légballont az udvaron
tele az emberi méltóságot hirdető üzeneteinkkel és Ő nem
tett mást csak előrement megnézni hogy célba ért-e Istenhez
mert hát ennyire figyelmes, erre is van gondja, le akarta csekkolni
köszönjük Mária, hogy ilyen vagy, hogy te vezettél minket be ebbe
az emberségünket formáló, méltóságunkat feltáró misztériumba
egyháztanítóvá lettél és mi nem nem akarjuk elfelejteni a leckét
ahogy Téged sem!
a hőlégballont elengedni könnyű, Téged nem annyira
annyi mindent akartunk még együtt látni, tanulni, megélni
annyira számítottunk rád, ahogy a szeretteid is,
annyi tervünk volt, annyi terhünk volt amit megoszthattunk
és most kaptunk tőled még egyet, ezt hogy bírjuk majd?
magadat túl gyorsan kivontad ebből a bajos-zajos forgatagból
nem tudunk ilyen gyorsan felnőni hozzád, a küldetéshez
ahogy a gyerekeid sem
mindenki Téged akar, mindenki akarna még tőled valamit,
(tipikus anya-helyzet, és te ezt olyan jól tűrted-bírtad!)
de Te már csak Istené vagy, már csak Istennél vagy
felvétettél a mennybe mint ama Mária, égi édesanyánk
Kis Szent Teréz ünnepén léptél ki, Szent Ferenc vitt fel
magával az ő tranzitusán a legfelsőbb, legbelsőbb körökbe
most már üdvözülni kell ahhoz, hogy újra találkozhassunk
muszáj nekem is hívőnek maradnom, pedig most piszok nehéz
az biztos hogy minden üdvözlégy Máriában csak téged tudlak
mostantól köszönteni, csak rád bírok gondolni
segíts hűséges maradni az örökségedhez!
mindig olyan segítőkész voltál, ez már csak nem változott,
hisz már nem is változhat,
mi változhatunk még kicsit jobbá, emberebbé
hogy hitelesen vihessük tovább ami ránk bízatott,
E.M.S: Együtt Minden Sikerül! (ugye, Nóri?)
csak veled, Mária,
maradj velünk, hisz minden folyamatban van,
Te távolról is tudsz közel lenni
neked még az is sikerülni fog
köszönöm, hogy voltál,
köszönöm, hogy vagy,
köszönöm hogy leszel
búcsúzom,
búcsúzunk
bárcsak ne kéne
(G.P)