Az egyháznak van mit tanulnia a gyermekvédelem területén, de az is fontos, hogy a pozitív változások üzenete eljusson a társadalom tagjaihoz. Erről beszélgettünk Rudan Máriával, a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája gyermekvédelmi tanácsadójával.
Az a benyomásom, hogy egyházi gyermekvédelem témájában mintha túlreprezentáltak lennének a férfi megszólalók, jelentős részük klerikus. Pedig, ha gyermekvédelemről beszélünk – ide tartoznak a zaklatások is, de ennél nyilván sokkal több dolgot foglal magába a fogalom –, az inkább pedagógiai, érzékeny, női szemléletet is igénylő területnek tűnik. Te miként látod ezt?
– Kicsit meglep ez a megközelítés. Az a személyes tapasztalatom, hogy rendkívül jó együttműködések alakultak ki civilek és egyházi személyek között a gyermekvédelem témájában. Ez közös ügyünk, én mindenképp így tekintek erre. Édesanya vagyok, egyházi intézményben tanulnak a gyermekeim, emiatt is fontosnak tartom, hogy intézményfenntartók és szülők ugyanolyan hangsúllyal vegyünk részt ebben a munkában. Nem foglalkoztam eddig azzal, hogy milyen arányban képviseltetik magukat a nők ebben a tevékenységben, vagy mennyire látható, amit tesznek. Az biztos, hogy nyitottság, bizalom van a rendszerben, nem kezelt soha senki másodrangú munkatársként. Sőt, kifejezetten pozitív élményeim vannak az együttgondolkodás kapcsán. Az is meggyőződésem, hogy ez nem iskolai ügy, bár nyilván vannak pedagógiai aspektusai. A római Pápai Gergely Egyetemen elvégzett képzés során értettem meg igazán, hogy ez egy átfogó, multidiszciplináris téma, amelynek középpontjában az emberi méltóság áll. Ennek egy része a gyermekvédelem, annak is van teológiai, jogi, kánonjogi aspektusa, emellett pedagógiai, pszichológiai, szervezetfejlesztési részterülete. Akkor tudunk valódi segítséget nyújtani, pozitív változást előmozdítani, ha a maga összetettségében tudunk erre a területre tekinteni.