A pedofil esetek az Egyház működésével, illetve a hagyományos erkölcsteológiai vonatkozásokkal kapcsolatban kérdéseket vetnek fel. Az emberi tett kapcsolati dimenzióban történő vizsgálata hozzásegíthet az egyes körülmények megértéséhez, főként az áldozatok problémáihoz, akikről igen gyakran el szoktak felejtkezni.
A „pedofil ügyek”, médiamegjelenéseivel a társadalom egyre inkább ráébred a szexuális bántalmazások számának növekedésére minden társadalmi körben, a pedofil személyek összetett személyiségére, az áldozatokat gyakran komolyan sújtó traumákra, de ezzel együtt és ebből következően, a pedofília hatékony megelőzésének nehézségeire is. Ha a lehető legjobban csökkenteni szeretnénk a kiskorúakon elkövetett szexuális bántalmazások számát, ebben a munkában szükségünk van tisztánlátásra, józan észre és arra a kifejezett szándékra is, hogy tisztázzuk, mi is vezethetett a tettlegességhez. A szexuális bántalmazásokat aligha tekinthetjük pusztán úgy, mint egy egyszeri szabályszegést, amely a teljes felelősséget az egyénre hárítaná, miközben a körülményekre, az intézményekre és a társadalomra pedig semennyit se.
Ebben a publikációban néhány szempontra világítanék rá, amelyek elsősorban a franciaországi Katolikus Egyház pedofil ügyei kapcsán felvetődnek. Ezt a kutatómunkát minden további intézményre szükséges lenne elvégezni, mivel amennyiben bizonyos okok együttállása esetén számos másiknál különbségek észlelhetők a szóban forgó csoportok miatt… Elsőként a pedofília jellegéből adódó titkolózásból indulnék ki. Ezután megvizsgálom a félresiklásokat, nyelvjátékokat (wittgensteini értelemben – a ford.), amelyek tudatosan vagy tudattalanul eltussolják egy intézmény vagy egy személy felelősségét. Végül megkísérlem megvilágítani az egyik lehetséges teológiai alapot, amely nem közvetlenül, de rávezethet a tettlegességre és a megismétlésre.
A teljes tanulmány itt érhető el.
Közzétéve a szerző engedélyével
Fordította: Náray-Szabó Márton