Knáb Judit nővér vagyok, 1991 óta a Congregatio Jesu tagja, a Magyar Szerzeteselöljárók Konferenciáinak irodavezetője. Rendi életem első szakaszában németet, matematikát és hittant tanítottam a fenntartásunkban működő iskolákban: Egerben, Piliscsabán, majd Kecskeméten. 2008-tól 2017-ig voltam a magyar tartomány vezetője. 2014-től aktívan részt veszek a SOLWODI Hungary Egyesület munkájában (Szolidaritás a szükségben lévő nőkért), melynek fő tevékenysége az emberkereskedelem elleni harcban kezdett kibontakozni a magyar katolikus egyházban. 2022-ben részt vettem az Emberi Méltóság Stratégia trénerképzésén is. Szívügyem, hogy mindannyian fejlődjünk szemléletünkben, kommunikációnkban és életmódunkban abban az értelemben, hogy lehetőleg elkerüljük a lehetséges visszaéléseket közösségeinkben és intézményeinkben, és megtaláljuk a segítés módjait ott, ahol arra szükség van.

Kele Mária vagyok, jogászként végeztem az egyetemen, gyermekeim születése előtt a nonprofit szférában foglalkoztam hátrányos helyzetű emberek érdekvédelmével, és betegjog-, ellátottjog- és gyermekjogvédelmet tanultam. A gyermekek támogatását és védelmét kiemelkedően fontos területnek tartom, hiszen gyermekeink kezében van a világ jövője. Őszintén hiszek abban, hogy csak szilárd, biztonságos hátteret és értékrendet nyújtó alapokra lehet előremutató jövőt építeni, ezért szakmai tudásomat és képességeimet használva tenni szeretnék azért, hogy ezt biztosítani lehessen a felnövekvő generációk számára.

Dobszay Márton Benedek ferences szerzetes vagyok. Az Emberi Méltóság Stratégiában elsősorban a szerzetesi és szakmai szempontokat képviselem. Lelkipásztorként, korábban tanárként és rendi elöljáróként sokszor találkoztam a kérdés jelentőségével. Nagy szükségét látom a prevenciónak, a képzésnek, a helyes eljárási szabályok kialakításának, hogy intézményeink és szolgálataink valóban biztonságosak legyenek és így hatékonyan közvetíteni tudják az igazi értékeket.

Stomfai Zsófia vagyok, pedagógusként végeztem az egyetemen és 10 évig foglalkoztam fiatalok nevelésével egy katolikus közösségben. Nagyon fontosnak tartom az Emberi Méltóság Stratégiát, mert egy komoly problémára ad érzékeny választ. Szeretném, ha munkánkkal az egyházi közeg egyre biztonságosabbá válna a gyermekek és a kiszolgáltatott személyek számára. Azért dolgozom, hogy az Egyház Krisztus tisztább arca legyen a társadalomban.

Pallaginé Cseri Sára vagyok, 3 gyerkőc anyukája. Örömmel csatlakoztam az Emberi Méltóság Stratégiához, mert úgy gondolom, nagy szükség van erre a hiánypótló projektre, mely főleg az egyházi területre koncentrál. Fontosnak tartom a társadalom érzékenyítését a bántalmazással kapcsolatban, történjen az gyerek-gyerek, gyerek-felnőtt, felnőtt-felnőtt között, mert úgy látom, mostanra elmosódtak a határok, mit szabad és mit nem. Projektasszisztensként készséggel állok a stratégia és munkatársaim mögé, hogy ők minél inkább a szakmai vonalra tudjanak koncentrálni.

Az emberi méltóságot, emberségünk Isten általi megbecsülését és felemelését olyan értéknek tartom, ami hivatásomban régóta vonz. Pszichológiát, majd teológiát tanultam, lelkigondozó és szupervízor vagyok. A határokat először a szakmám tanulása közben fedeztem fel, mostanra azonban látom: minden emberi kapcsolat jó működésének a fontos feltételei. Kivételesen izgalmas kihívásnak látom ezeket a határokat az egyházi életünkben felismerni, jól használni, a felismeréseket továbbadni… Az Emberi Méltóság csapatában jelenleg a keresztény emberkép egy modern foglalatának kidolgozásán dolgozom többekkel közösen. Kereszténységünk egyik rejtett kincse az emberképünk, szeretném, hogy közel kerüljön hozzánk, életünk mindennapi része legyen és hozzásegítsen a gyermekek, az emberi kapcsolatok védelméhez.

Lenkovics Mária vagyok, végzettségem szerint jogász, jelenleg az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat szakmai-koordinációs referense. Hosszú ideig tanítottam jogot, mellette pedig ügyvédként dolgoztam. A gyermekvédelembe már kétgyermekes édesanyaként kerültem, hat évig működtem gyermekvédelmi gyámként. Közben tagja lettem a Váci Egyházmegye Gyermekvédelmi- és Áldozatsegítő Csoportjának, ennek kapcsán ismertem meg Rudan Máriát, aki felkért az intézményi sztenderdek megírására. A sztenderdek azok az elvárások, amelyeknek egy szerzetesi fenntartású intézménynek meg kell felelnie ahhoz, hogy gyermekvédelmi szempontból biztonságosnak érezhesse, mondhassa magát, és valóban ilyen is legyen. Ennek elérését szeretném a munkámmal, közreműködésemmel segíteni.

Agócs Andrea vagyok, megoldás- és lehetőségfókuszú mentálhigiénés szakember. Az emberi méltóság védelme 19 éve hatja át mindennapi munkámat. Elhivatott vagyok abban, hogy minél több területen és minél több formában valósulhasson meg ez az igen fontos, alapvető érték. A képzési munkacsoportot, illetve a Segítő Háló - Szakmai Napok szervező teamjét koordinálom. Úgy gondolom, fontos érzékeny szeretettel egymásra figyelni mind a felnőttekkel való együttműködésben, mind a gyermekekkel való munkában. Kiemelt jelentősége van annak, hogy támogató, barátságos légkört alakítsunk ki, együtt gondolkodjunk, közösséget alkossunk. Hálás vagyok, hogy olyan szemléletben és eszköztárral dolgozhatok, ami a mindennapokban ezt nagyon jól tudja támogatni.

Márkus Roland piarista szerzetes, pap, tanár vagyok. Szeretném, hogy a határátlépések, a hatalommal való visszaélés helyét az emberi méltóság tisztelete és a visszajelzés kultúrája váltsa fel. Tanárként is igényem a jó prevenció, ezért szívesen dolgozom azon, hogy az emberi méltóság szemléletté váljon.

A jezsuita rendtartományban kezdett a gyermekek védelmének témájával foglalkozni, tanult a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán és a Pápai Gergely Egyetem gyermekvédelmi képzésén. 2019-től volt az Emberi Méltóság Stratégia projektvezetője. Háromgyermekes édesanyaként fontos volt számára, hogy szerzetesi és civil szakemberek együttműködésben tegyenek azért, hogy a körülöttünk élő gyermekek és sérülékeny helyzetben lévők minél inkább biztonságban lehessenek közöttünk.
Munkatársaink megemlékezése ide kattintva olvasható.

Több mint 35 éve vagyok ferences szerzetes. Pedagógusként és volt növendék nevelői háttérrel egyre inkább felismerem, hogy milyen sok szinten szövi át a gyermekbántalmazás a közösségeinket és az intézményeinket, hányféleképpen érinti a mindennapjainkat. A helyzet nem egyszerű, és néhol különösen súlyos, ezért tudjuk, hogy sok a tennivalónk ezen a téren. Szívesen elköteleződöm e nehéz és kérdésekkel teli területen. Az a célunk, hogy ne csak a múltra fókuszáljunk. Természetesen a múltbeli esetekkel kapcsolatban is fontos az érzékenyítés és az áldozatok segítése. Ugyanakkor szeretnénk, hogy az esetekre minél hamarabb fény derüljön, és a lehető leggyorsabban kapjanak segítséget mind az áldozatok, mind a bántalmazók. Két dolog lebeg a szemem előtt: nem eltussolni akarunk problémákat, hanem szeretnénk szembenézni ezekkel, és valós megoldásokat találni. A másik a megelőzés, ahol olyan közösségeket szeretnénk formálni, amelyben minden érintett biztonságban érezheti magát. Munkánk kulcsszavai: átláthatóság és érzékenység, szakmaiság és bizalom.