Kommunikációnk és kapcsolataink átalakítása

„A te beszéded elárul téged”
Kommunikációs szakember, pénzügyi munkatárs, szerzetesnővér, egészségügyi dolgozó, jogász, pedagógus és pszichológus is volt köztünk, akik nyolc héten keresztül egy-egy estét arra szántunk, hogy javítsunk a kommunikációs stratégiánkon, bár kinek-kinek más volt a motivációja. Néhányunkak közeli családtagja javasolta a tréningen való részvételt, néhányan kíváncsiságból érkeztek, néhányan saját határaik felfedezése, megtartásának fontossága miatt – de mindannyian a változás készségével. Rochlitz Zsuzsa, a tréner pedig világosan felfedte rögtön a kezdésnél: itt többről van szó, mint kommunikációról – arra hívott mindannyiunkat, hogy a szavainkkal is szegődjünk Jézus nyomába, legyünk ezen a területen is Krisztus követői, aki bár arra szólít, hogy ne csak szóval szeressünk – de ehhez csomagolja azt a felhívást, hogy szóval mindenképp szeressünk. Ennek a mikéntje azonban korántsem olyan kézenfekvő, mint ahogy sokan korábban gondoltuk. Az asszertív kommunikációt bárki elsajátíthatja, de ha a szívében nem történik változás, ugyanolyan agresszív lesz, csak visszafogottabb módon.

A sakál és a zsiráf
Az elméleti alapvetésekkel kezdődő tréning első két alkalmán kevés gyakorlati feladata volt a résztvevőknek, de a folyamat felépítésében fontos szerepet játszott az alapok tisztázása. A kommunikációs stratégiákat két nagy ernyő alá gyűjtve ismerkedtünk a „sakál” és a „zsiráf” tulajdonságaival és reakcióival. Bevallom, én a „sakál-kommunikációból való megtérés útját” kerestem az első pillanattól kezdve. Ehhez meg kellett értenem a saját működésem okait és mozgatórugóit, amiben a tréner elméleti és gyakorlati segítséget egyaránt nyújtott – megerősítve azt a tudást, ami nem ismeretlen számunkra, hogy a beszéd a személyiség lényegi részét mutatja meg, tehát önismereti utat is kínált a tréning.

Megismerve a sakál zsigeri reakcióit és az azok mélyén lappangó szükségleteket, rögtön árnyaltabb lett a „sakál képe” is a résztvevők számára. Lassan megtanultunk együtt érezni, ahogy a sokféle szükségletet, ami egy-egy mondat mögött húzódhat meg egy-egy beszédhelyzetben. Megbarátkoztunk a jogokkal, amelyekkel a beszédhelyzet minden résztvevője rendelkezik, a tiszteletteljes bánásmódtól kezdve a „nem tudás” felvállalásának jogáig. Eszközöket kaptunk arra, hogy rákérdezzünk a másik szükségleteire egy-egy beszédhelyzetben – és csoportmunkában ismerkedtünk azzal, milyen érzéseket kelt bennünk, ha egy-egy jogunk csorbul, vagy valamilyen szükségletünk be van töltve – avagy épp ellenkezőleg.

Jogok, érzések, szükségletek
Az a triumvirátus, amellyel a tréning elvégzése után mindannyian képesek és készek lettünk számolni a hétköznapjaink során. Tudatosabban élő és empatikus reflexiókra kész emberekké váltunk – mondhatnám, ha mindez a tudás varázsütésre épült volna be személyes életünk eszköztárába hétről hétre. Ha így lett volna, nem lenne szükségünk Megváltóra – de van. A belső formálódás hosszú és keserves útjához kaptunk jól használható gyakorlati eszközöket, melyek segítségével nem csak azt érthettük meg, hogy mit jelent tulajdonképpen az agresszió, hanem hogy mi lappang a mélyén és hogyan lehet elkerülni. Akár kivédeni, akár a magunkban felfedezett gyökereket kihúzogatni.

Milliószor hallott és mondott mondatokról értettük meg, hogy miért hatnak atombombaként egy-egy helyzetben. Ez nem jelenti azt, hogy a tréning elvégzése óta már egyáltalán nem használom ezeket – de azt igen, hogy utána tudok járni magamban, hogy mit mondhatnék helyette, avagy a másik, aki bántóan fogalmaz, milyen betöltetlen szükségletével küzdhet.

Mindannyian ismertük a befagyott beszélgetések kínos valóságát – a tréning után meg tudjuk keresni az okokat és eszközöket a helyzetek javítására.

Köszönjük a beszámolót Parti Judit résztvevőnknek!