Pető Attila gyermekvédelmi aktivista nyílt levélben fordult Dobrev Klárához, a Demokratikus Koalíció elnökéhez. A szakember a „Zsolti bácsi terv” miatt tette meg ezt. Úgy véli, a dokumentum által összemossák az egyházi fenntartású szociális intézményeket a pedofíliával. Hozzátette, nem szabad azoknak ártani, akik becsületesen dolgoznak a gyermekek biztonságáért. Kiemelte, az Emberi Méltóság Stratégiát pozitívan fogadták Vatikánban. Emellett bízik abban, hogy az EP-képviselő elnézést kér a kijelentéséért.
Nyílt levelet írt Dobrev Klárának, a Demokratikus Koalíció elnökének Pető Attila gyermekvédelmi aktivista. Kijelentette, nem szereti ezt a műfajt, de úgy véli, ezúttal meg kell törnie a csendet. Hozzátette, „mélyen fájó és veszélyes volt hallani” az EP-képviselő hétfői mondatát.
Az alábbi megszólalás így hangzott el a politikus részéről: „Nem kérünk a pedofilok által felügyelt és működtetett gyermekvédelemből, amelyben gyónási titoknak számít minden pedofil bűncselekmény!”
Pető Attila pedofília áldozata volt, még gyermekként kellett elszenvednie egy pap szexuális közeledését, amelyet felnőttként tisztázott volna, de őt perelték be érte.
Gyermekként kellett elszenvednie egy pap közeledését, felnőttként tisztázta volna a dolgot, de őt perelték be.
A férfi még 1999 és 2003 között, összesen öt alkalommal vált pedofil közeledés áldozatává. Az 1999-ben csupán 13 éves gyereket Sz. Balázs katolikus pap zaklatta, simogatta, a nadrágjába nyúlt, a nyakát csókolgatta. Csak hosszú évekkel később tudatosult benne, hogy bűncselekmény áldozata lett. 2015-ben, már felnőttként adott először jelzéseket a katolikus egyház vezetői számára arról, hogy mi történt vele.
Pető Attila ezt írta Dobrev Klárának a mostani levelében: „Tudom, hogy ezek a szavak dühből és felháborodásból születtek. Én is éreztem ezt a dühöt éveken át. De azt is megtanultam (bár sok idő kellett), hogy a jogos harag és az általánosítás között vékony a határ, és ha azt átlépjük, épp az igaz ügy sérül meg, amit védeni szeretnénk.
Az egyházi visszaélések valóságát nem könyvekből ismerem. Az arcokat, a félelmet, a hallgatást, a fájdalmat mind láttam közelről. És mégis azt kell mondanom: a gyónási titok nem a bűn takarója.
A gyónás nem intézményi menedék, hanem az ember és Isten közötti legsebezhetőbb pillanat. Aki valóban megbánja a tettét, ott kezdheti meg az átváltozást. A pap, aki hivatásában él, nem a cinkosa, hanem az első, aki szembesíti. A bűnt soha nem lehet szentségi köntösbe öltöztetni. A gyónási titok nem a pedofilokat védi, Klára, hanem az emberben megmaradt utolsó esélyt a bűnbánatra.
Az is különösen bántó, amikor a »Zsolti-terv« névvel gúnyosan
összemossák az egyházi fenntartásba kerülő szociális és gyermekvédelmi intézményeket a pedofíliával.
Igen, lehet és kell is vitatni az egyházi átvételek rendszerét, az átláthatóság hiányát vagy a forráselosztás igazságtalanságait. Ezek valós, szakmai kérdések. De ha mindezt egyetlen cinikus kifejezéssel sújtjuk, akkor épp azoknak ártunk, akik ezekben az intézményekben nap mint nap valódi, tiszta, hittel végzett munkát végeznek a gyerekekért.
Én láttam őket. Láttam nevelőket, papokat, pszichológusokat, akik nem ideológiát, hanem biztonságot, nem hittételt, hanem emberséget adnak. Ha másnak nem, nekem higgyen, mert én mindkét valóságot ismerem.
Én nem akarom mindenáron védeni a Katolikus Egyházat, de ha igazságtalanul bántják, akkor igenis meg akarom mutatni: van benne élet, ami képes gyógyulni.
A Tutela Minorum (a Vatikán gyermekvédelmi pápai bizottsága) a napokban épp pozitív példaként emelte ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által elfogadott Emberi Méltóság Stratégiát. Ez a stratégia pont azon dolgozik, hogy az egyházi fenntartású intézmények minél biztonságosabbak legyenek a gyermekek számára, és ez nem üres jelszó, hanem valós munka. Rengeteg munka, rengeteg elkötelezett szakemberrel. Az elmúlt időszakban sok fejlődést tudtunk elérni az egyházon belül: párbeszédeket, amelyek korábban lehetetlenek lettek volna. Voltak püspökök, papok és szerzetesek, akik őszintén leültek velem, meghallgattak, és elindultak a megértés útján. Ezek a lépések csendesek, de valódiak. Ez nem propaganda: ez változás.
Klára, én megértem az indulatát. De a gyermekvédelem nem lehet pártpolitikai eszköz, mert akkor elveszíti a lelkét. Önnek hatalma (felelőssége) van formálni a nyilvánosságot. Én pedig abban hiszek, hogy ezt a hatalmat lehet úgy is használni, hogy ne romboljunk, hanem árnyaljunk. Ne bélyegezzünk, hanem tisztázzunk.
Ha valóban közös célunk, hogy a jövőben egyetlen gyermeket se bántalmazzanak, és egyetlen elkövető se kerülhesse el a felelősséget, akkor a pontosság nem akadály, hanem feltétel.
»Az Egyháznak van dolga. A politikának van dolga. Nekem van dolgom. Önnek is van dolga.«
Őszintén remélem, hogy átgondolja a hétfői mondatait, és elnézést kér azoktól az egyházi közösségektől, emberektől, papoktól és hívőktől, akik tiszta szívvel, gyermeki lelkeket védve végzik a szolgálatukat.
Elnök asszony: a szavakból vagy fal lesz, vagy híd. Én a hídon állok. Várom önt is. A többiekről nem is beszélve. Pártpolitikától semlegesen” – zárta gondolatait a szakember.